Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952
1948
55 Ebben benne van az is, hogy Isten embere emberektől független ember. Csak Istentől függ. Szabad mindenki mástól, még a közvéleménytől is. Ránézve igen csekély dolog, hogy emberektől ítéltessék meg (I. Kor. 4, 3.). Túlteszi magát azon, hogy mit szólnak hozzá az emberek, csak az fontos számára, hogy mit szól hozzá Isten. Befolyásolhatatlan, mert Istentől nagyon fél. Tudom jól, hogy Isten az egyházkerület gyülekezeteinek bizalmán keresztül hívott el ide a szolgálatra. Hálásan köszönöm az imponáló módon megnyilatkozott megtisztelő bizalmat. De ne vegyétek zokon, ha azt mondom, hogv nem ti tettetek engem püspökké. Engem hitem szerint Isten tett a dunántúli egvházkeríilet püspökévé. Régi püspökök így írták volna alá helyemben tisztüket a nevük alá: Dei gratia episcopus Transdanubiensis. Ami náluk az államhatalommal szemben az egyházi önkormányzatról szóló bizonyságtétel volt, ez hadd legyen nálam elsősorban az Istenhez való kötöttségemnek s csak másodsorban az emberektől való függetlenségemnek bizonysága. Ne botránkozzatok meg azért, ha azt látjátok, hogy a népszerűséggel nem törődöm. Nekem nem népszerűség kell, hanem Isten-szerűség. Boldog vagyok, ha a kettő együtt jár, ha azonban nem jár együtt, gondolkozás nélkül szeretném az Isten-szerűséget választani. Programmtalan ember. Isten emberének ez a,z Istenhez kötöttsége, ez a — Pál apostol szerint • — rabszolga iellege hozza macával, hogy Isten embere programmtalan ember. Legalább is abban az értelemben, hogy saiá't programmia nincs. Tudia. hogy Istennek van programmia. Bizonyos abban, hogy Istent nem szeszé'ves érzelmi hullámzások vezérlik világkormánvzó munkájában,, hanem bölcs elmével, érző szívvel s a könvörület leikével kialakított s az üdvösséget szolgáló világterve . .. Ezt vállalja Isten embere látatlanban is. Látatlanban kell vállalnia, mert Isten még titkainak sáfára előtt sem fedi fel terveinek teljes perspektíváját (Róma 11, 33—34.). Nem arra felel, hegv mi lesz, hanem arra, hogv mit kell nekem most és itt cselekednem. Lépésről-léoésre bontakoztatja ki terveit, mint ahogy egymásután huh le a pecsét a Jelenések könyvében említett hétpecsétes könyvről. Isten emberének tehát csak egv programmja lehet: hívő engedelmesség az Isten napiparancsának. Hatalom alá vetett ember, akinek ha azt mondja Ura: eredj el, elmegy; vagy: jövel, akkor el jő. És ha így szól: tedd ezt, azt teszi. (Lukács 7, 8.). Magatartása ezért sokszor érthetetlen a világ szemében. Jézus is megüresítésének és megaláztatásának állapotában, a halálig való engedelmesség programmját vállalta. (Filippi 2, 7—8.). János 8, 28-ban ezt mondja magáról: ,,Semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem.“ Búcsúbeszédében is ezt vallotta’ „Ügy cselekszemf amint az én Atyám parancsolta nekem.“ (János 14, 31.). Ez a magyarázata emberileg érthetetlen késlekedéseinek egyfelől, hajllthatstlan sietésének másfelől. A kánai menyegzőben és Lázár halálánál semmiféle sürgetésre sem volt hajlandó sietni, míg el nem jön az ö órája (János 2, 4.), de mikor eljött az óra, hogy Jeruzsálembe kell mennie a kereszt vállalására, a visszatartó baráti könyörgést is kíméletlenül, sőt majdnem bántó ridegséggel utasítja vissza (Máté 16, 22 —23.). Péternek, ki értetlenül mered a lábmosás tényére s kézzé’-lábbal
