Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952
1948
49 2. VeÖréÖs Imre egyházi aljegyzőnek a megbízó-levelek benyújtásáról tett jelentése után , _ , , az elnökség a rendkívüli egyházkerületi közgyűlést törvényesen megfakultnak jelenti ki. 3. Az egyházkerületi felügyelő a világi aljegyző helyettesítésére dr. Karsay Zoltánt felkéri. A jegyzőkönyv hitelesítésére Hanzmann Károly, Lukács István, Koltai Vidos Dániel, dr. Vélsz Aladár közgyűlési tagok küldetnek ki. 4. A D. Kapi Béla püspök nyugalomba vonulásával megüresedett püspöki állásra elrendelt szavazás eredményéről dr. Vélsz Aladár, a szavazatbontó bizottság elnöke tesz jelentést: Beküldött 146 gyülekezet 300 szavazatot, ebből 8 érvénytelen. 290 érvényes szavazat esett Túróczy Zoltán győri lelkészre, volt tiszakerületi püspökre, 2 szavazat pedig ifj. PrŐhle Károly sopronbánfalvai lelkészre. A választás eredménye alapján az egyházkerületi közgyűlés világi elnöke Túróczy Zoltán győri lelkészt, volt tiszai egyházkerületi püspököt a dunántúli egyházkerület törvény szerint megválasztott püspökének jelenti ki. 5. Az új püspöknek a közgyűlésre történő meghívására Koltai Vidos Dániel, dr. Medgyaszay Emil, dr. Vélsz Aladár nyernek megbízást. A püspök érkezéséig a közgyűlés áhítatosan hallgatja Höfler Mária zenekonzervatóriumi tanárnő szólóénekét, Fodor Kálmán karnagy orgonakíséretével. 6. Túróczy Zoltán püspök Luther-kabátos lelkészek hosszú sorának élén bevonul a templomba és megáll az elnöki asztal előtt. Dr. Bertha Benő egyházkerületi íelügyelőhelyettes tudatja Túróczy Zoltánnal püspökké választását és felteszi a kérdést, hogy hajlandó-e a dunántúli egyházkerület püspöki tisztét elfogadni? Túróczy Zoltán püspök ezen szavakkal fogadja el püspökké választását: „A ma reggeli igék életem legdöntőbb igéjét tették újra elém: kaptatok kegyelmet kegyelemért. Ebben az indokolhatatlan, csak önmagából érthető isteni kegyelemben bízva, a választást elfogadom." 7. Az egyházkerületi íelügyelőhelyettes felkéri Szabó József dunáninneni püspököt a beiktató istentisztelet elvégzésére, Túróczy Zoltán püspököt pedig a püspöki eskü letételére. Az Erős vár a mi Istenünk közének két verse után a beiktató püspök az oltárhoz megy, a beiktatandó püspök az esperesek körében az oltár elé áll. A beiktató istentisztelet során Szabó József püspök II. Kor. 5, 17—21. ige alapján a következő beszédet mondja: „Kedves Testvérem! Szolgatársam a Krisztusban! Amikor évtizedes közös szolgálatunk drága színhelyén: a győri öregtemplom szent oltáránál, püspökavatás szent pillanatain testvéri tekintetünk találkozik, szeretne ilyenkor az ember érzelmes húrokat pengetni, de az igehirdetőnek ilyenkor sem szabad mást tennie, minthogy a szubjektivumokat kikapcsolja, s az eléje adott igéből hirdeti az igét akkor is, ha az igehirdetők igehirdetője áll előtte. Amikor most igehirdetői szolgálatod új színterén és új fejezetében megindulsz Dunántúlon, hirdetem Néked ebből az igéből az ezerszer hallott, kívülről jóltudott és mégis mindig friss, izgalmas és örök új nagy központi igét: megbékélt az Isten! A szentségében megbántott, jószándékában megcsúfolt, orvul hátbatámadott felséges Ür Isten megszüntette a hadiállapotot és békejobbot nyújtott a bűnös embernek. Mi azt valljuk, hogy ez a legnogyobb csoda ezen a világon. A csillagok misztériuma és a tengerek mélye könnyebben deríthető fel, mint ez a százszor szent örök abszurdum, hogy az Isten bűnné tette a bűntelen Krisztust a bűnösökért és ebben szerzett magának békéltető elégtételt és megigazító igazságot nekünk. Jaj azoknak, akik nem tudnak csodálkozni ezen az egyetlen csodán. Mi azt valljuk: mégis ez a legreálisabb valósága ennek a világnak. A természeti törvény és a vaskos anyag nem olyan reális, mint az Ür Isten megbékélése, amelyet ö szerzett egyedül. Nem ember s nem is ember által, hanem Krisztus által, megmásíthatatlanul. megdönthetetlenül, örökre. Rosszul teszik azok, akiknek a számára nem ez a tény az igazi realitás. Azt valljuk, hogy Istennek ez a megbékélése a legfontosabb valóság ezen a világon. Oh, sok minden történik körülöttünk, a nap jár felettünk, a föld terem alattunk, millió nép dübörögve termel körülöttünk, mégis a teremtés óta egyetlen dolog, amire azt lehet mondani: elmúlt minden, ami ó, valami új kezdődött, az, hogy Isten a Krisztusban megbékéltette magával a világot. Rossz úton járnak azok, akik nem ebben, hanem valami másban keresik az üdvösséget. Testvérem! Milyen félelmetes kitüntetés, hogy az Isten ezt az ő megbékéltetését ránk bízta, mint szolgálatot. Az ajkunkra tette és az életünkbe helyezte, hogy szóljuk, 4
