Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952

1948

26 Az iskolák könyvtárai a legtöbb helyen elég hiányosak, az iskolák egynegyedében teljesen elpusztultak. Az iskolák fűtése és tisztogatása háromnegyed részben elfogadható, de a helyek egynegyed részében tarthatatlan. Az iskolák belső rendje tekintetében: az egyház­­halóságilag jóváhagyott tananyagbeosztás és órarend a legtöbb helyen megvan. Ellenben a tanulók ellátottsága tankönyvekkel és taneszközökkel a legtöbb helyen nagyon fogya­tékos. Sok helyen már az állami tankönyveket használták; elég sok helyen azonban még a régi egyháziakat. A rendtartási naplók kevés kivétellel rendben találtattak. A tanulók iskolába járásának pontossága majdnem kétharmad részben rendes, egyharmad részben hiányos, néhány helyen pedig kimondottan rossz. A tanítók rendszeres előkészülete (óra­vázlatok) az iskolák háromötödében céltudatos és rendes, egyötödében kissé hézagos, egyötödben hiányzik. A több tanerős iskoláknál az igazgató irányító pedagógiai munkája kevés kivétellel kifogástalan; a nevelőtestület belső élete az iskolák háromnegyed részében harmonikus, egynegyedében kimért, rideg. A tanítási munka és nevelő tevékenység számbavételénél a nevelők tárgyi tudása az iskolák kéthetedénéi kiváló, kéthetedénél jeles, egyhetedénél jó, kéthetedénél elégséges. A tanítás tervszerűsége szempontjából három­­hetedrész kiváló, kéthetedrész jeles, egyhetedrész jó, egyhetedrész elégséges. A tanítási módszert nézve kétheted kiváló, kélheted jeles, egyhetedrész jó, majdnem kétheted el­fogadható, néhány nagyon gyenge. A tanítási eredményt vizsgálva kiváló kétheted, jeles egyheted, jó kétheted, elégséges majdnem kétheted és néhány elégtelen eredményű. A tanítók nevelői tevékenysége a tanítási órákon: egynegyed rész mindenképen kiváló, egy­negyed rész jeles, egynegyed rész jó és egynegyed rész elégséges; a tanítási órákon kívül a felénél kifogástalan. A gyermekek magatartása, ruházatának tisztasága néhol kifogá­solható. A tanítók nevelői tevékenységének rövid jellemzése: többmint felerészben áldásos, eredményes és jópéldát mutató, egynegyed részben kifogástalan és lelkiismeretes, néhány helyen gépies, léleknélküli és hiányos. A nevelők hivatali buzgalma a többségénél dicséretes és áldozatos szeretetszolgálat, egyharmadában elfogadható, néhány helyen kifogásolható. A nevelők egyháztársadalmi tevékenysége a többségnél egyházhűségről és nagy buzgalomról tesz tanúságot, meg munkatársi felelősségtudatról, egynegyed rész­nél elfogadható, egynegyed rész teljesen kikapcsolódott. A nevelők továbbképzése, köte­lező szaklapok járatása, szakkönyvek tanulmányozása és többféle tanfolyamon való rész­vétele normális. 4. Az egyházmegyei tanügyi bizottságok beérkezett 6 jegyzőkönyve — Kemenes­alja, Somogy és Zala nem küldte be — beszámolva az 1947/48. iskolai év munkájáról, egybehangzóan nagy elismeréssel szól arról a hűséges és lelkes egyházépítő és nemzet­nevelő munkáról, amely egyházunk veteményes kertjét, féltve szeretett iskoláinkat év­százados múltjában mindig jellemezte. Felbecsülhetetlen nagy értéknek vallják és a leg­nagyobb dicséret hangján emlékeznek meg kiváló tanítóságunk áldozatos fáradozással ebben a tanévben is elért szép eredményéről. Pedig most is sok nehézséggel és akadál­lyal kellett viaskodniok. Személyi bajok és tárgyi hiányok, fűtőanyag, felszerelés, tan­könyv és tanterem-hiány, nemkülönben cipő és ruhaínség, úgyszintén járványos gyermek­­betegség több helyen kisebb-nagyobb átmeneti, avagy állandó bajt s gondot jelen­tett. Mindez még becsesebbé teszi és kedvezőbbnek mutatja egyházi iskoláink és benne népnevelőink kiváló szolgálatát. Ezzel a nagy kinccsel sajnos most szegényebb lesz egy­házunk. Mindegyik egyházmegye tanügyi bizottsági jegyzőkönyve a fájdalmas meghatott­ság hangián emlékezik meg az időközben bekövetkezett államosítás tényéről és vele négyévszázados iskoláink elvesztéséről. Idézem erre vonatlkozólag a tolna-baranya­­somogyi tanügyi esperes szavait: „Szegényebbek lettünk. Nincsenek már veteményes kert­jeink. mert az ősök szerezte örökség másra szállt. Nekem ie'entést kell adnom 400 esz­tendős élete utolsó évének munkájáról. Szemfedő vagy babérkoszorú legyen jelentésem? Egy könnyet hullatok alá a nagy temető hantjaira, de szemeimet az egek felé eme’em, ahol a mi segedelmünk van s hitem szól: Uram, Te tudod, mi szolgálja a Te ügyedet; cselekedj, amint jónak látod: minden mi utainkat Reád hagyjuk! Nagy évszámok száza­dos évfordulóját írjuk: 1948-at. Büszke lendülettel visszamutat óriási elődjére: 1848-ra. A magyar lélek ősmélységeibe rejtett életformák késői kibontakozásának évszáma. Alap­pillérei ez életnek: szabadság, szeretet és igazság. Szabadság, mely nem kiváltságos, szeretet, melynek nincsenek korlátái és igazság, melyet nem kötnek feltételek. Ezek csen­dülnek ki ezeresztendős történelmünknek minden alkotmányjogi megmozdulásából^ az etelközi vezérválasztástól a mai napig. Ez eszmények magyar sorsunk determináltságát adták, s az 1848-as események is az ezek által meghatározott demokratikus lényegünknek szűkségképeni kitörései, magasztos megnyilatkozásai voltak. Ezért oly szent nekünk 1848. A világ népei előtt egy szabadnak teremtett nemzet demonstrációja volt_ és számunkra uiimutatás. Leszögezte életfeltételeinket, irányelveket fektetett elénk, s míg ezek kötele­zést jelentenek nekünk: él a magyar, és ragyogó belső értékei a demokratikus fejlődés vonalán megtalálják kibontakozásukat. Ennek szolgálatában állottak mindig iskoláink s bennük azoknak avatott munkásai, derék tanítóink. Megszorítom még egyszer egyház­megyénk minden tanítójának kezét, amikor elválnak útjaink. Talán biztosabb életfeltétel,

Next

/
Thumbnails
Contents