Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952

1948

9-Egyházkormányzási feladatnak tekintettem az egyház rejtett életproblémáinak megvilágítását, melyeket az egyház mindennapi gondjai között régi hagyományokba temetkezetten nem akart, nem mert, vagy nem tudott megoldani. Püspöki Jelentéseimben visszatérő fejezetcím volt: Feladatainkról. Ezekben rámutattam előkészítést, felismerést, önvizsgálatot és eszmélést követelő kérdéseinkre. Előadásaimban, konferenciai beszédeimben rámutattam arra, hogy az evangéliumot teljesebben kell egyházi munkánk középpontjába állítani. Számolnunk kell az államhoz kötöttségünk hátrányos következményeivel, önfenntartási egyházzá kell lennünk, mert mint eltartott egyház nem bírjuk önállóságunk és függetlenségünk anyagi feltételeit. Szociális szellemben és irányban vállalnunk kell szolgálatunkat. Lelki egyházzá kell tisztulnunk!

Egyházközigazgatási tevékenységemben a rendet, pontosságot, egységet és szervezettséget kerestem. Ezt a súlyossá vált munkát szintén szolgálatnak tartottam. Megéreztem lelki vonatkozásait s a lelki közösségben szükséges hatásait. Idők folyamán a közigazgatás túlméretezetté vált. Sokaknak terhére lehetett. Némelykor magam is roskadtam alatta. Örállói helyemen azonban elfogultság nélkül megállapítottam, hogy a kiépített közigazgatás nagyobb biztosítékát adja a külső renddel szolgált belső rendnek, mint a rosszul egyszerűsített közigazgatás. Számomra pedig munkatársaimmal való kapcsolatom erősítését jelentette. Alkalmat adott arra is, hogy száraz tárgyú aktákban érezhetővé váljék a lelkipásztori szív melegsége. Önmagámra s munkatársaimra vonatkozó nevelő hatását is állandóan éreztem. Rendtartás, fegyelmezettség, hivatásbeli pontosság nélkül az egyház földi szervezete megroskad s ennek következményeként előbb-utóbb lelkiélete is meginog.

Meggyőződésem az egyetemes egyház vonalán szolgálatom utolsó esztendejében elvezetett az egyetemes egyház lelki és közigazgatási vezetésének jónak látott kísérleti formájához. Az egyetemes felügyelő mellett az egyház püspökeinek tanácskozása, megállapodása eredményezheti a feltétlenül szükséges egyházközigazgatási és egyházkormányzati egységet.

Pénzügyi politikámban szaktudást pénzügyi munkatársaimnál kerestem, én a hitet adtam hozzá. A toronyépítésről az volt a meggyőződésem, hogy kétszer kettő mindenki számára négy, hanem az egyház számára legalább hat, sőt sokszor mégtöbb. Minden egyházi alkotásnál biztosra belekalkuláltam Isten segítségét, melyben hívő emberek imádságos akarata anyagi értékké válik. Szent könnyelműség nélkül gyülekezet és egyház nem élhet és nem fejlődhetik. De imádságban kell megszületnie minden tervnek, hittel kell ahhoz hozzányúlnunk. Mindenekelőtt pedig tudnunk kell egészen bizonyosan, hogy nemcsak mi, hanem a szent Isten is akarja. Ha pedig az Isten akarja, akkor az Isten azt parancsolja is.

Röviden közöltem püspöki szolgálatomban alkalmazott alapelveket, azoknak különböző munkaágakban való érvényesítését. Nem a szolgálat eredményének összefoglalása akar ez lenni, hanem a nyugalomba lépő szolga tartozó beszámolója megbízó gazdájának arról, hogy becsületes, meggondolt, tervszerű s mindenekfelett az evangélium, a hitvallási iratok és az Egyházi Alkotmány rendelkezései alapján végezte püspöki szolgálatát.

Munkámmal együtt önmagamat is mérlegre helyezem. Mindig féltve őriztem Istentől való küldetésem külső és belső követeléseit. Felelősségtudattal viaskodva, sokszor roskadozva, gyötrő önvádaskodással, magamra-