Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1948
57 10. Túróczy Zoltán püspököt az egyházegyetem nevében dr. Mády Zoltán egyetemes felügyelőhelyettes köszönti: „Főtisztelendő Püspök Ür, drága testvérem az Or Jézusban! Gyötrő érzések voltak bennem székfoglaló beszéded hallgatásakor. Valami olyasmit kell tennem, ami igen nehezen megy. Nem tehetek mást, mint a szívnek titkos kamráját kell feltárnom. Azt, amiről előbb beszéded végén te is szóitál. El kell mondanom azt, amit naponként el szoktam mondani Veled kapcsolatban Mennyei Atyánknak. Te elmondtad, mit teszel titkos kamrádban ezért a kerületért, az egész magyar evangélikus egyházért. Mindaz, ami feltárul bennem a titkos kamrában való imádkozásban, mikor Rád gondolok, egyetlen mondatba foglalható: azért imádkozom érted, azt kérem Istentől, hogy 'egyél Te mindig Krisztusnak igazi tanúja. Krisztus tanúinak magatartásából két vonást szeretnék kiemelni. Krisztus tanúsága az apostol szavai szerint megáldoztatást jelent. Ha a Krisztus tanúsága az apostoli időben a megáldoztatást jelentette, ma különösen ezt jelenti. Az apostol italáldozatként akar kiöntetni, akár az oltárra, akár az oltár mellé, csak az a fontos számára, hogy a Krisztus tanúja legyen. Azért imádkozom érted: Isten adjon erőt, hogy életed, munkád ne legyen más, mint megáldoztatás, tökéletes megáldoztatás az élő Isten oltárán, hogy természetes és magától értetődő legyen, hogy Neked nincs más dolgod. Nem lehetnek emberi vágyaid, emberi akarásaid, csak az, hogy kiontassék életed. Azonban nem minden áldozat kedves Istennek, csak azok áldozata, akik senki másra nem néznek, mint felfelé, semmi más nem ól bennük, mint az Isten ügye iránt való vágyódás, mint a hozzá való hűség. Legyen ez az odaszentelő szolgálat valóság életedben. Akármi történik körülötted, külső és belső világnak lármája, akármilyen káromlás ádáz formájában. Te mindig Istenedre nézz, keresztfán kiszenvedett Uradra nézz, függjön állandóan a tekinteted Uradon és maradj olyan, akinek mindegy, mi zajlik körülötte s csak egy a fontos, hogy Krisztus igéje folyton hangozzék. Mindegy mit fogsz kapni tanúságodért: sár fröccsenik Rád. vagy emberi dicsőség, legyen mindig az a fontos, hogy úgy fussál, mint nem bizonytalanra, hogy elnyerhesd az örökélet koronáját. — Az odaszentelés egyetlen szóba foglalható, a tanú fogalmába. A tanú azt jelenti, mártír. Nem a görögtüzes és emberek által nyárspolgári szájjal hősieskedő pózban kimondott mártfnságról van szó, hanem arról, amelyet az apostol hangsúlyoz. Milyen töredelmeken, milyen szenvedéseken, megpróbáltatásokon ment keresztül! A Te számodra valószínűleg ez a tanúság, ez a mártírium adatott. Arra kérem Istent: tudd végigjárni felemelt fővel ezt az utat olyan lélekkel, mint aki számára biztos, hogy megnyílik fölötte a menny. Elhoztam a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetemnek, a négy kerületnek és minden evangélikus embernek a köszöntését. Nézd, itt vannak a gyárak munkásai, a mezők parasztjai, az értelmiség. Nemcsak Dunántúl népe a Tied, az egész magyar evangélikusság igényt tart munkádra, vár Téged, mint Isten áldott igehirdetőjét. És drága testvérem, most csak azt szeretném mondani: Beszéded utolsó részében szóltál arról, hogy sokszor magában jár Istennek embere; azt kívánom Neked, hogy azt lásd meg és gyönyörűséges tudattá váljék Benned: sohasem jársz magadban, testvérek vesznek körül életre-halálra, testvérek, akik elmennek Veled bárhová, akiknek az a vágyuk, hogy egyszer együtt lehess velük az üdvösség honában Legyen áldott minden lépésed, legyen munkádnak, minden mozdulatodnak csodálatos építőereje, s munka közben életed megszentelt élet! Ábrázolódiék emberi arcodon, egész lényeden a mi Megváltó Urunk Jézus Krisztus csodálatos képe!“ 11. A Magyar Köztársaság kormányának nevében Kovács Máté államtitkár üdvözli az új püspököt: „Főtisztelendő Püspök Ür! A Magyar Köztársaság kormánya nevében őszinte örömmel és bizalommal köszöntőm abból az alkalomból, hogy a dunántúli egyházkerület püspöki székébe beiktatta. Mi — őszinte szóval mondom — bizalommal köszöntjük és hogyha itt, vagy másutt az országban vannak szivek, akik kételkednek abban, hogy ez a bizalom őszinte, akkor majd meg fogják tapasztalni egyrészt a kormány álláspontjából, másrészt a magyar evangélikus egyház híveinek és vezetőinek magatartásából azt, hogy itt most nem két diplomata találkozik egymással, hanem a magyar életnek két felelős fóruma fogott kezet ma is, amikor a kormány és a magyar evangélikus egyház hosszú időre, remélhetőleg hosszú évekre szóló egyezséget kötött. Erre a bizalomra, együttműködésre mindkét félnek feltétlenül szüksége van. Szüksége van a magyar társadalomnak is azért, mert most vette kezdetét, hogy megépüljön ebben az országban a munka társadalma, a dolgozó emberek, a szegény emberek társadalma. És most vette kezdetét a magyar evangélikus egyházban is az, hogy ez az egyház újból teljes egészében a nép egyháza legyen. A nép egyháza, a dolgozó kisemberek egyháza és így ez a kettő: a nép állama és a nép egyháza csak megértheti és támogathatja egymást. Lehet, hogy ma még bizalmatlanság él egyik oldalon is, a másik oldalon is, de meggyőződésem szerint csak azért élhet azokban, akikben él ez a bizalmatlanság, mert nem ismerik a másik félnek a szándékait és a másik
