Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1948
13 désének olyan régen várt életébe. Nem mehet be oda mint püspök, de be fog menni és velünk együtt menetel tovább püspöki dekórum nélkül a csontjaiba rekesztett tűz kényszerítő erejével, hogy továbbra is szolgáljon az ö Urának. Nyugalomba mehet Kapi Béla, a püspök, de nem mehet nyugalomba Kapi Béla, az Ür szerelmese. Főpásztorunk, Püspök Atyánk elbocsátunk Téged mint püspökünket. Miként Mózes Nébó hegyén, áldd meg Te is a te népedet. Add ránk föpásztori áldásodat, de azután száJj le a Nébó hegyéről és jöjj velünk tovább és segíts nekünk könyörögni az anyaszentegyház Urához: legyen hozzánk irgalmas és engedjen nekünk bemenetelt az ígéret földjére, a fölébredt magyar evangélikus egyház életébe. Könyörögj az Úrhoz velünk együtt, hogy küldje el nekünk azt a Józsuét, akit ő kiválasztott számunkra, hogy tovább vezessen minket.“ A püspökhelyettes búcsúköszöntésére D. Kapi Béla püspök így válaszol: „Nagytiszteletű Esperes, Püspökhelyettes Ür Hálásan köszönöm azokat a búcsúszavakat, melyekkel engem az egyliázkerület elbocsát és megáld. Nem is akarok többet mondani. — Már elbúcsúztam. — Csak azt az egy szót, amiben azonban benne van az egész szívem és életem: Köszönöm. — A kegyelmes Isten áldja meg, tartsa meg, védje meg, erősítse meg, leikével növelje újjá dunántúli evangélikus egyházkerületünket, annak minden gyülekezetét, minden szolgáját és minden tagját.“ Szabó József dunáninneni püspök a következőkben tolmácsolja az egyházegyetem búcsúköszöntését: „Főtisztelendő Püspök Ür! Amikor három évtizedet meghaladó püspöki szolgálata után Isten népe pusztai vándorlása egy jelentős szakaszának az alkonyatán fellép a Nébó hegyére, hogy ott átadja a szolgálat stafétabotját, búcsúzásának megható ünnepere három küldöttséget vezetek: egy nagyot, egy kisebbet és egy legkisebbet. Mögöttem sorakozik most a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem, mely sorsdöntő küzdelmeinek nagy haicában is átérzi, hogy itt a helye. Amikor 32 esztendeje Főüsztelendőséged megkezdte püspöki szolgálatát, hazai egyházunkban grasszáli a racionalizmus. Ez ellen a racionalizmus ellen indított Főtisztelendőséged, mint Istentől belmiszsziós püspöknek rendelt vezérférfi, kíméletlen harcot és aratott döntő győzelmet, többek között a Belmissziói Munkaprogramul egymás után sorakozó témáival. Most, amikor Főtisztelendőséged a Nébó hegyéről láthatja egyházunk megújhodásának Főtisztelendőséged belmissziói munkája nyomán mutatkozó jeleit és gyümölcseit, joggal veheti ajkára az Újszövetség tisztes nyugdíjasának, Simeonnak szavait: „Mostan bocsátód el Uram a Te szolgádat békességgel, mert látnak az én szemeim...“ A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem nevében és képviseletében hálával és áldáskívánsággal köszöntőm. Szavaimban benne remeg azok hangja is, akik ma akkor sem lehetnének itt, ha nagyon itt akarnának lenni, de lélekben mégis itt vannak. A második küldöttség a testvér dunáninneni egyházkerület, melynek öt, sőt személyemben hat püspöke nevezhette magát Főtisztelendőséged munkatársának s melynek székhelyén, a balassagyarmati gyülekezetben Főtisztelendőséged megtartotta az első evangélizálo szolgálatát. A dunáninneni testvéregyházkerület nevében hálával és áldáskívánással köszöntöm. S végül a legkisebb küldöttség én magam vagyok. Személyi és szolgálati életemben egyaránt sokkal vagyok Főtisztelendőséged adósa. Életem kiemelkedő csúcspontjain Fölisztelendőséged áldott meg Isten igéjével. Lelkésszé szentelt a szombathelyi templomban, családalapításomat megáldotta és lelkészi szolgálatomba iktatott a győri öregtemplomban s végül elindított mostani szolgálatomra a balassagyarmati templomban. Püspököm volt, mesterem lett s mindezekben mindvégig atyám maradt. E sokszori adósságom kedves terhe alatt hálával és áldáskivánságommal köszöntőm. Főtisztelendő Püspök Ür! Amikor valaki nyugalomba vonul, azt úgy is ki szokták fejezni, hogy leteszi a lantot. Főtisztelendőséged mostani elvonulására ez a kép nem alkalmazható, mert csak a kormányzati kerék hideg küllőjét ereszti el. Dávid lantját mindenesetre haláláig szívére szorítja és pengeti rajta az Isten igéjét. Azt reméljük, hogy nyugalombavonuiásának kötetlenebb idejében most veszi igazán kezébe a szokványos értelembe vett lantot, hogy írói készségével fokozottan szolgáljon továbbra is. Ezért hát az én három küldöttségem nevében arra kérem az egyház Urát, hogy Főtisztelendőséged nyugalmának esztendeit töltse meg a munkás nyugtalanság boldog izgalmával.“ D. Kapi Béla püspök köszönetét mond a búcsúüdvözlésre: „Főtisztelendő Püspök Ür! Keveset mondok, mégis mindent mondok, amikor azt mondom megismételve magam, hogy mindent köszönök. Köszönöm, hogy egyetemes egyházunk, dunáninneni evangélikus egyházkerületünk képviseletében eljött. Köszönöm azt a munkámat és személyemet jóakarattal túlértékelő elismerést, mellyel munkálkodásomnak a számlalapját aláhúzza és összegezi. Nekem nem vágyam, hanem kötelességem volt, hogy
