Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1947

IS

sággal és határozottsággal teljesítettük kötelességünket s tettük ezt azon meggyőződésben, hogy minden szavunkért, tiltakozó írásunkért és minden mulasztásunkért felelősséggel tartozunk egyházunknak, a nemzet egészének és az örökkévaló Istennek.

5. Sajtóellenőrzés és terjesztésre vonatkozó kormányrendelet. A kormány f. évi szeptember hó 19.-én kelt 11.290/1947. Korm. számú rendeletben szabályozta a sajtótermékek ellenőrzését és terjesztését. A rendelkezés szerint minden sajtóterméket kinyomatás előtt engedélyezés céljából a tájékoztatásügyi miniszternek be kell mutatni. Az engedélyezett sajtótermék terjesztését pedig a belügyminiszter engedélyezi. Mivel ez a rendelkezés a sajtószabadság korlátozásával a gondolat- és vélemény-szabadság •ogát is korlátozza és veszélyezteti, és mivel ez egyházi síkban is lemérhetetlen veszedelmet jelent, egyházegyetemünk f. évi október hó 9.-én .1335/1947. szám alatt a kormányhoz intézett beadványában felemelte aggodalmas, tiltakozó és kérő szavát s a rendelet megváltoztatását kérte. Tartozunk egyházi közvéleményünknek azzal, hogy egyházunk ezen beadványát megismertessük :

„A magyar kormány 1947. évi szeptember 19.-én kelt 11.290/1947. kor.m. számú rendeletével ideiglenesen rendezte a sajtótermékek engedélyezését és terjesztését.

A kormányrendelet 1. §-a szerint „sajtó termékek, ideértve a könyveket, valamint az időszaki és nem időszaki lapokat is, kinyomatni csak a tájékoztatásügyi miniszter engedélyével szabad.“

Ezen rendelkezéssel szemben evangélikus egyházunk, mely hivatásánál és történelmi múltjánál fogva mindig a lelki-szabadság harcosa volt, felemeli tiltakozó szavát s felhívja a magyar kormány figyelmét a sajtószabadság korlátozásának és kérdésessé tételének komoly veszedelmére.

1. A kormányrendelet — meggyőződésünk szerint — beleütközik a magyar köztársaság 1946. évi 1. t. c.-ben lefektetett alaptörvényébe, s veszélyezteti a magyar köztársaság polgárainak biztosított természetes és elidegeníthetetlen szabadságjogainak egyik legfontosabb megnyilatkozását és eszközét: „a gondolat és vélemény szabad nyilvánításának a jogát.“

Részletes indokolás mellőzésével csak általánosságban rámutatunk arra, hogy sajtószabadság nélkül nincsen gondolat- és vélemény-szabadság. Ennek következtében a sajtószabadság mindenféle korlátozása szükségképen maga után vonja a gondolat- és vélemény-szabadság korlátozását. Embert és nemzetet védhetetlenül kiszolgáltatja annak a veszedelemnek, hogy a törvényben biztosított jog érvényesítése következtében, némaságra kényszerüljön sok igazságot hordozó gondolat és vélemény, sőt történelmünk bizonysága szerint a sajtószabadság korlátozása végső fokon lelkirabságba juttathatja az embert és a nemzetet.

Növeli a veszedelmet, hogy a gondolat- és vélemény-szabadság az ember egyetemes szabadságjogainak nemcsak egyike, hanem az összes szabadságjogok alapja is. Belőle támadnak és táplálkoznak a személyes szabadság szükséges válfajai: a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, az elnyomatástól mentesség, a szabad művelődéshez való jog. A sajtószabadság korlátozása viszont mindezen szabadságjogok szűkítését, avagy veszélyeztetését jelenti. Nemzetünk akkori törvényhozó tes-