Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1947

A belügyminiszterhez juttatott felülvizsgálati kérelmeket a visszatelepítés jogszerűsége szempontjából minden esetben felülvizsgálják és elbírálják, az eredményről a budapesti amerikai katonai missziót értesítik.“

A kitelepítési eljárás azonban változatlan maradt s nemcsak a németnemzetiségűeket, hanem a német-anyanyelvű magyar-nemzetiségűeket is kitelepítésre ítélték, nemcsak a Volksbund, SS. és nyilas párttagokat, hanem a kipróbálthűségű, kifogástalan múltú magyarokat is.

A kitelepítési eljárásban újabb változás állott be. Az amerikai megszállás alatt álló német területek parancsnoksága nem fogadta be a kitelepített németeket. Ennek következtében ahol nem folytathatták változatlanul a régi rendszerű kitelepítést, ott a németeket összetelepítették.

Egyetemes közgyűlésünk határozatára az egyházegyetem elnöksége f. évi április hó 30.-án kelt 487/1947. szám alatt újabb beadványt intézett a kormányhoz. Rámutattunk arra, hogy a hazai német lakosság kitelepítésével, illetve Összeköltöztetésével kapcsolatban egyes helyeken olyan eljárást alkalmaznak, amely az egyház hirdette isteni törvényekkel és az emberiesség szempontjaival nincs összhangban, ennek következtében súlyos aggodalmakra ad okot. Kifejezésre juttattuk azon meggyőződésünket, hogy: ,,a sérelmezett eljárás magával a demokráciával is ellentétben áll s nemzetünk jó hírnevén is csorbát ejt.“ Kértük a sérelmezett eljárás revízió alá vételét azért is, mert félő, hogv amilyen mértékkel mi a hazai németségnek mérünk, ugyanilyen mértékkel mérhetnek más kormányok joghatóságuk alá tartozó magyar testvéreinknek.

1947. évi május hó 6.-án az egyházegyetem elnöksége 569/1947. számú beadványában a földmívelésügyi miniszter figyelmét felhívta az összetelepítéssel kapcsolatos súlyos helyzetre és ehhez a beadványhoz csatoltam a dunántúli egyházkerület német gyülekezeteire vonatkozó részletes kimutatást. A kitelepítés azonban változatlanul tovább folyt. Gyülekezeteinket napokon át rémület ülte meg. Kétség és bizonytalanság, rettegés és tehetetlenség fogták a lelkeket. Gyenge a szó embertársaink szenvedéseinek elmondására. Egv részük kitelepítése papíroson megtörténik, csak annak végrehajtása késik. Sokat közülük házukból, birtokukból eltávolítottak és őket összetelenítették. Magukkal vitt élelmük elfogyott. Nvomor és éhezés várt rájuk. Lelkipásztoraik szívén keresztül felénk szállt segítséget és igazságot kérő könyörgésük.

Egvházegyetemünk f. évi augusztus hó 21.-én 1080/1947. számú részletes beadványában újból a kormányhoz fordult. Megmondottuk őszintén, hogv a német kitelepítés kérdése nemcsak evangélikus egvházunk szempontjából. hanem országos és nemzeti szempontból is nvugtalanító és óvó szavunk felemelésével országos és nemzeti érdekeket szolgálunk. Feltártuk a német evangélikusok kitelepítésével egyházunk testén ütött vérző sebeket. Üjból rámutattunk a kitelepítés állami szempontból való káros voltára is. Hivatkoztunk az emberiesség követelményeire : testvéreinknek ott • hónukból való elhurcolására, a letelepítés előkészítetlenségére, a gyűjtő táborok szenvedésére: sorsuk bizonytalanságára, házuk, földjük, vagyonuk szabad prédává válására. A humanitás mértékének alkalmazását kértük s pontokba foglalva részletesen kifejtettük egyházunk aggodalmait és kérelmeit.

9