Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1947

4

gyülekezeteinkben s növeli az élőhitet keresők seregét. A gyülekezet noiagjai lelkében új tűz gyullad, melynek lángja tiszta fényt és melegséget áraszt a családokra. Leányaink és if jaink szívét rabságba ejti a Krisztuskövetés vágyódása. Népfőiskolákról, konferenciákról hozott meggyőződéssel Biblia köré csoportosulnak. Megerősödnek a Krisztus bizonyságtételére, ha idegenlelkű ifjúság gúnyjával kell is szembeszállniok. A gyülekezet férfitagjai között lassúbbnak látjuk az átalakulást, de azoknál is megtörik a kéreg és megmozdul a szív. A hit erősödésével együtt növekszik a szeretet: egymáson segítés, az egyházépítés, az áldozat szolgálata. A gyülekezet lelkivezetői ugyanezen lélekben élnek és munkálkodnak. Kell is, hogy ez így legyen! De szükséges az is. hogy ez az átalakulás személyenként váljék valósággá s egyházi szolgálatuk közösségében egymásra találjanak lelkipásztor és tanító, akik Isten és egyház rendelése szerint munkatársai, lelkitársai és testvérei egymásnak.

Egyházunk általános helyzetképében homályos árnyékok, fogyatkozások, hiányok, munkálatlan ugarok és koldus bénaságok között lássuk meg a Lélek tavaszi fuvalmának elinduló munkáit, mely mindenesetre messze tu'haladja elmúlt századok munkáját.

3. Államhoz való viszonyunk. Egyházunknak az államhoz való viszonyát alaptörvényeink formai megtartása jellemzi. Ez azonban nem jelent teljességet, vagyis nem jelenti törvényben biztosított jogaink csorbítatlan elismerését. Ha a kormány politikai és államvezetési érdekből szükségesnek látja jogbirtokunk megváltoztatását, kormányrendelettel változtat a törvényes helyzeten. Anyagi vonalon megfelel egyházunkkal szemben fennálló kötelezettségeinek s államsegélyeinket megadja. Lelki-vonalon azonban megtöri az egyházzal való kapcsolatot s ennek nyilvánvaló nyomait tapasztaljuk. Szétfoszló szavakká válnak azok a gyakran hangoztatott kijelentések, hogy a kormány az egyházakkal történő tárgyalás után dönt. Előkészítő tárgyalások csak ritkán fordulnak elő. A fakultatív vallásoktatás és az általános tankönyvek tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által megkezdett megbeszélések is megszakadtak, jóllehet az általános tankönyvek kérdésébe jogos kívánalma és beleszólása lehetett volna a keresztyén egyházaknak.

Az államnak egyházunkhoz való viszonyát eldönti az, hogy totális állam kiépítésére törekszik s berendezkedésével, munkavállalásával s mások által teljesített szolgálatok átvételével kívánja biztosítani államéletének teljességét. Ezen törekvésének következménye, de egyszersmind jellemzője is, hogy az egyházat nem tekinti annak, aminek az egyház önmagát tekinti saját hivatásának, elvégzett és elvégzendő munkájának biztos tudatában.

Befolyásolja az egyház és állam viszonyának egész kialakulását az is, hogy az egyházra bizalmatlanul tekint s azt reakciósnak ítéli. Önmagunkat ismételjük, ha újból megmondjuk, hogy evangélikus egyházunk az evangélium alapján épül, az evangélium szellemét sugározza, evangéliumi eszmények szerint él s Krisztus váltsághalálával megváltott s a Szentlelektol megszentelt embertípus formálását szolgálva, sohase lehet reakcionarius. Nem kell másoktól megtanulnunk az igazi demokrácia tanításait, melyek igazságoszlopokként kell, hogy beleilleszkedjenek a demokrácia epitme-