Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1945-1946
29 9. Egyházkerületünk anyagi helyzete. Az elmúlt 1944. év végén egyházkerületünk anyagi válságba került. Ez fokozódott 1945-ben. Bevételi tételeink értéktelenné váltak. Jövedelmi forrásaink megszűntek. A gyülekezetek egyházkerületi járuléka szám volt csupán, nem pedig pénzbeli érték. De még a kivetett összegszerű járulék sem folyt be mindenhonnan. Súlyos megpróbáltatásban élő német gyülekezeteink anyagi ereje elapadt. A Jugoszláviához csatolt gyülekezeteinket elveszítettük. Iskoláink bevétele megszűnt, anyagi kötelezettsége azonban fennmaradt. Elveszítettük lőréntei földbirtokunkat. 1944. kezdetétől megszűnt a pöspöki földbirtok jövedelme. A földbirtokrendezés megszüntette gyülekezeteink anyagi életében a nagy egyházi adót fizetők osztályát, anélkül, hogy helyükbe mások léptek volna. A földjuttatás és betelepítés egyházunkra a legtöbb helyen károsodással jár. Egyházegyetemünk presbitériumának határozata alapján közöltem a gyülekezetekkel, hogy az egyházkerületi járuléknak 5—10-szeresre emelését kérjük. A közalapi járulék szorzószámát az egyetemes presbitérium tízben állapította meg. Felhívtam a gyülekezeteket, hogy lelkészeink és tanítóink terményjárandóságát biztosítsák s a lelkészek készpénz helyi-javadalmát drágasági pótlék címen megfelelően felemeljék. Mindezen jószándékú intézkedések azonban semmivé váltak a rohanó idő változásaival. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetőivel többszöri, beható tárgyaláson tárgyaltam egyházkerületünk anyagi segélyezéséről. Hálával gondolok a tapasztalt jóindulatra és örömmel bejelentem, hogy segélyezésünk intézményes jelleggel, a változó időkhöz alkalmazkodással, kielégítő módon nyert megállapítást. Ezenkívül remélhetőleg egyszersmindenkori rendkívüli segélyt is kapunk, mely pénztári hiányunk részbeni megszüntetését fogja eredményezni. Anyagi helyzetünkön segít az is, hogy az állam a tanári állásokkal járó iskolafenntartói terhek egy részét átvállalta. Egyházkerületünk anyagi helyzete ennek ellenére rendkívül súlyos. Nem leplezhetem annak valóságát, hogy berendezkedésünket és egyházi életünket veszélyeztető pénzügyi problémánkat megint csak az állam segítségével próbáljuk megoldani és messze eltávozunk a saját anyagi erőnk kitermelésének és munkába állításának kötelességétől. Az eddiginél is nagyobb mértékben eltartott-egyház vagyunk, nem pedig hivatásának betöltésére képes önfenntartó egyház. A történelmi idő ennek nemcsak meglátására, hanem a következmények megszívlelésére is kényszerít. 10. Egyházi férfiak feletti bíráskodás. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz benyújtott memorandumban előterjesztettük egyházunk azon kérelmét, hogy egyházi munkások megítélésénél biztosítsák az egyházi szempontok érvényesülését. Lelkiismereti kötelességgé vált számunkra ennek előterjesztése, mert az iratban felsorolt nevek bizonyították, hogy a kérelem előterjesztése szükséges. Adott esetekben külön bejelentést tettem a vallás- és közoktatásügyi miniszter útján a kormányhoz és védelmet kértem egyházi munkásaink számára, akár internálótáborba kerültek, akár más alakban jutottak bírói ítélőszék elé. Egyházunk egész közvéleményét, sőt mondhatni, hogy nemzetünk egészét mélyen megdöbbentette Túróczy Zoltánnak, a.tiszai egyházkerület püspökének clítéltetése. 1945. évi május 22-én vette őt a nyíregyházai rendőrség őrizetbe, május 31-én a népügyészség előzetes letartóztatásba helyezte. Az igazságügyminiszter intézkedésére ideiglenesen szabadlábra helyezték, rövid időre. A nyíregyházai népbíróság 1945. június 25-én tartott tárgyalás után tíz évi fegyházbüntetésre, hivatalvesztésre és politikai jogainak elvesztésére ítélte. Ez az ítélet szíven üti magyarországi egyetemes egyházunkban dunántúli egyházkerületünket is, mely a győri gyülekezeten keresztül a meggazdagítottak boldogságával érezte Túróczy Zoltán egyéniségének és munkájának áldásait.
