Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1945-1946

27

helyzet alakult ki azon német gyülekezeteinkben, melyekben eltiltották a német nyelv használatát.

Belmissziói munkánk hézagossá vált. Az egyházkerület déli részein korábben beállott a háborús helyzet. Ezekben a gyülekezetekben adventre rásötétedett a háború veszedelme. Az egyházkerület felső egyházmegyéiben pedig még a böjti időszak is felhasználható volt. Legfeljebb külső nehézségek, ruha-, cipő-, petróleumhiány, a bombatámadástól való félelem gátolta a munkát. Reformáció ünnepséget majdnem mindenütt tartottak, úgyszintén biblia-vasárnapot, gyámintézeti misszió-ünnepet. Több helyen felújították Kunszt Irén misszionáriusnő emlékezetét. De az egész munkán meglátszott a nagy lelki feszültség, bizonytalanság kínzó érzése és a jövőtől való félelem.

Fiü- és leánv-népfőiskolai minkánk lehetetlenné vált. Gyenesdiásra terveztük fiú-népfőiskolánk összegyűjtését, de kénytelenek voltunk tervünket elejteni. Leánynépfőiskolánkat se tarthattuk meg, mert féltünk leányainkat szülői otthonukból elhívni. Népfőiskoláink fenntartását vállaló Baráti Társaságunk számottevő áldozatot hozott. Könyvtáraink számára értékes könyveket szereztünk. Szükséges, hogy ezen munkáért érzett felelősségünk és kötelességtudatunk megmaradjon.

Leányifjúsági munkánk nem szűnt meg teljesen. Malaga Elza diakonissza nővér, egyházkor, leányifjúságunk vezetője látogatásokat tett kiválasztott gyülekezetekben, evangélizáló összejöveteleket tartott a gyülekezet leány- és aszszonytagjainak. Munkájába belevonta az egész gyülekezetei. Szolgálatot végzett: Szakony, Acsád, Rábaszentandrás, Sobor, Bezi, Farád, Magyarkeresztúr, Zsebeháza, Vadosfa, Mihályi, Kisfalud gyülekezetekben. November hónapban szolgált a következő gyülekezetekben : Beled, Vásárosfalu, Répcelak, Nagygeresd, Mesteri, Gérce. Szolgálatot teljesített továbbá Vásárosmiskei Arvaházunkban. Decemberben a soproni leányifjúság részére tartott evangélizációt. A megnehezedett utazási lehetőségek miatt kőrútjait kénytelen volt beszüntetni. Ezen idő alatt a győri gyülekezetben teljesített szolgálatot, majd Tárnokréti és Rábcakapi gyülekezetekben szolgált. Ujmalomsokon és Bakonyszombathelyen leányevangélizációt tartott. Augusztusban a győri gyülekezetben loány-evangélizációt végzett. Egész éven át fenntartotta a leányokkal a levelező-kapcsolatot s több körlevelet intézett hozzájuk. Szeptembertől kezdődőleg ismét megkezdte az egyházkerületben utazó szolgálatát.

A fiú-ifjúsági munka csak egyes gyülekezetekben volt fenntartható.

Jelentések szerint a családonként és egyénenként történő lelkipásztori munka a nehéz idők megpróbáltatásai után nagy jelentőséget nyert. Lelkipásztoraink átérzik a személyekkel és családokkal végzett lelkimunka szükségét és fontosságát. Keresik a gondjaikra bízottak lelkét, hogy a nagy vihardúlásban el ne vesszenek, hanem az anyaszentegyház védelme alatt Krisztusnál megmaradjanak.

6. Iskoláink munkája. 1944—45. tanévben szükségképen rövid ideig

tartott iskoláink munkája. Sűrített tananyaggal dolgoztak. Sok tanítónk hiányzott s a külső körülmények kedvezőtlenek voltak. Az 1945/46-ik tanévet pontosan megkezdtük, de nehézségeink ma is fennállnak. Több gyülekezetben betöltetlen a tanítói állás és még helyettest se kapnak. Az „általános iskola“ bevezetése a felsőbb tagozatnak estleg más iskolával való kombinálása, a tankönyvek hiánya, nyomasztólag hatnak.

Középiskoláink munkája az elmúlt tanévben fogyatékos volt. Az 1945/46. tanévet, kimondhatatlan nehézségekkel küzködve kezdtük meg. Soproni tanítóképző intézetünk kölcsönkért termekben dolgozik, internât usa szűk bérlakásban van. Soproni líceumunkat (gimnázium) felmentették az orosz igénylés alól, de használatba vétele nagy nehézségekkel jár. A tanárikar és tanúlóifjúság