Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1941
41 Az egyházkerületi pénzügyi bizottság 1941. évi január hó 31-én Sopronban és október hó 1-én ugyancsak Sopronban tartott üléséről készült jegyzőkönyvből az egyházkerületi közgyűlés, Hanzmann Károly főszámvevő összefoglaló jelentése alapján, a következő ügyeket tárgyalta: 42. A januári jegyzőkönyv 1. pontja szerint pénzügyi bizottsági elnök az általános helyzetkép megrajzolása keretében többek közt az egyházkerületi birtokok kérdésével kapcsolatban a következőket állapította meg: „Bár katonai szolgálatom miatt nem volt módomban a múlt évi egyházkerületi közgyűlésen résztvenni, mégis hallomásból tudom, hogy ott két felszólaló is kifogást emelt a lőrintei birtok jelenlegi hasznosítási módja ellen. Meggyőződést szereztem arról, hogy ez nem két egyedülálló vélemény megnyilatkozása volt, hanem megnyilvánulása annak az egész kerületben több helyen feltörő véleménynek, amely a birtok kezelésével, messzebbmenően a kerület pénzügyi gazdálkodásával nincs megelégedve, azt elítélő bírálat tárgyává teszi s azon változtatni óhajt. Az elnöki székből szeretném minél távolabbra hallhatóan kifejezésre juttatni azt a felfogásomat, hogy a körülményeket ismerő, objektiv és jóakaratéi kritikát a kerület minden felelős tényezője csak köszönettel fogadja, hiszen elősegíti a vitára alkalmat nyújtó kérdések megnyugtató elintézését. Amikor a vitára alkalmat nyújtó kérdések bírálatánál azonban azt látom, hogy a helyzet nemismeréséből, avagy félreértéséből olyan, a valósággal merőben ellenkező megállapítások is befészkelődnek a köztudatba, amelyek nemcsak oknélküli bizalmatlanságnak kiindulópontjai, hanem egyenesen károsak anyagilag is, erkölcsileg is a kerületre, akkor nem elégedhetem meg azzal, hogy ezen kritikák ellen vétót emeljek, hanem arra kell törekednünk, hogy úgy- a lőrintei birtokra, mint a kerület pénzügyi helyzetére vonatkozó helyes közlések jussanak a kerület híveinek és nagy nyilvánosságának tudomására. A másik ügy a máriamajori birtokkal kapcsolatos. Kezelésére az 1935. évi közgyűlés 29. pontja vette jegyzőkönyvbe az 1931. évi közgyűlés 48. jegyzőkönyvi határozatával megállapított és az 1933. évi egyetemes közgyűlés 13. jkv. p. határozatával némi módosítással jóváhagyott szabályrendeletet. Ennek lényege, hogy a püspöki javadalmi birtoknak a püspököt megillető tiszta jövedelméből 10% beruházási, tatarozási és egyéb rendkívüli célokra, tartalékalapra visszatartandó. A birtokból az egyházkerületre a tartalékalap terhére teljesítendő kiadásokon felül semmiféle kiadás, vagy teher nem háromolhat, még abban az esetben sem, ha a tartalékolandó 10% nem volna elegendő netáni váratlan szükségletre. A püspöki birtokot válassza külön a kerület többi vagyontárgyától és ennek a birtoknak a terhére eddig befizetett összeget kezelje, mint előleget. Ezt a kerülettel szemben fennálló terhet a püspöki birtok kölcsön felvételével rendezheti. Törlesztési tervének megállapítá°sánál azonban két határt kell szem előtt tartanunk. Az egyik az, hogy ne legyen az évi amortizáció túlnagy, mert méltánytalanul sújtaná a jelenlegi püspök urat, aki már egyszer úgyis aránytalanul magas, 16.000 P gazdasági épületek rendbetartásához szűk-
