Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1943
36 míg a többi, közben már arányosan korszerűsített tiszteletdíjat lineálisan 20%-kal magasabb összegben szavazza meg. Az egyh. kér. egyházi főjegyzői tiszteletdíjat, évi 200 pengőt újból folyósítja. Végül felkéri a közgyűlés püspök urat, hogy az államsegélyek megfelelő tetemes — egyházkerületközien arányos felemelésére az Egyházegyetem segítségével tegye meg a kezdeményező lépéseket. 40. Tárgyaltatott a lőrintei birtok jövedelmének első felosztása alkalmából a b. e. Ihász Lajos-féle örökségnek úgy elvi, mint a belőle folyósítandó segélyek felosztásának gyakorlati kérdése. Elvi szempontból végre világosan tisztázódott a régóta elhúzódott kérdés, hogy t. i. a lőrintei birtok nem kötelezi az egyházkerületet alapítványszerű kezelésre, mert az örökhagyó nagylelkűsége ezt az egyházkerület tulajdonába adta. Gyakorlatilag ebből az következik, hogy az egyházkerület a lőrintei birtok évi jövedelmének mikénti felhasználását szabályrendeletileg rögzítse. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban főszámvevő bemutatja a soproni hittudományi kar memorandumát, amelyben a kar azt kéri, hogy a dunántúli hallgatók — egyenlő minősítés melletti prioritásának fenntartása mellett, bizonyos feltételek szerint nemdunántúli hallgatók is részesülhessenek az Ihász Lajos-féle tanulmányi segélyben. Beható vita után az elnökség szavazásra tette fel a kérdést. A közgyűlés 41 szavazattal 3 ellenébén amellett foglalt állást, hogy az Ihász Lajos-féle tanulmányi segélyben csak dunántúli hallgatók részesülhetnek. Ezekután a közgyűlés — a pénzügyi bizottság régóta képviselt álláspontja alapján egyhangú határozattal jegyzőkönyvébe foglaltatja a következőket: Tekintettel arra, hogy a b. e. Ihász Lajos, volt egyházkerületi felügyelőnk, Hathalmon 1903 március 30-án kelt végrendeletében lőrintei birtokának örökösévé a dunántúli ágostai hitvallású evangélikus egyházkerületet tette meg és ennek folytán a lőrintei birtok, minden korlátozás nélkül, a dunántúli evangélikus egyházkerület tulajdonául telekkönyveztetett; továbbá tekintettel arra, hogy a végrendelet alapívány létezéséről említést nem tesz, hanem csupán a jövedelmek mikénti felhasználását illetően köti meg a dunántúli evangélikus egyházkerületet, a közgyűlés egyhangúlag kimondja, hogy a Pápán 1909 március 17-én és a Sopronban 1920 augusztus 25-én tartott közgyűlések 7., illetőleg 72. pontjában alapítvány létesítésére vonatkozó határozatait hatályon kívül helyezi és az alapítvány létesítése helyett, a birtok jövedelmének felhasználására vonatkozó szabályrendeletet létesít s ennek keretéül elfogadja a pénzügyi bizottság alábbi javaslatát:
