Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1941

26

a) A Memorandum egyszerűen „német“ és nem „német szellemű“ lelkészekről szól. Ezt nem azért tartjuk szükségesnek, mintha a kettő között különbséget látnánk, hanem azért, mert a „német szellemű“ kifejezés könynyen félreértésre adhat alkalmat.

b) Nem teljesen világos, hogy kinek a bizalmi embere vezesse a német egyházmegyéket. A Memorandum a német egyházmegyék bizalmi emberéről szól.

c) A Memorandum nem mondja, hogy a német gyülekezetek csak saját szükségleteikre szedjenek járulékot. Ellenben azt mondja, hogy az egyházkerületek költségeihez csak oly mértékben járuljanak hozzá, hogy a saját kezelésükbe átvett munkaterületek anyagi fedezetéről gondoskodhassanak.

d) A Püspöki Jelentésnek a Memorandumból kiragadott idézetei azt a benyomást keltik, mintha a Memorandum az egyház alapjává az evangélium helyett a „népcsoport lelkiségét“ tenné. Az illető szakasz szószerint így hangzik: „Pedig német népünknek is szüksége van egyházra. Az egyháznak Krisztustól nyert hivatása van minden néppel, a magyarországi német népcsoporttal szemben is. Ebben a népben kell az egyháznak a Krisztus evangéliumát hirdetnie. És úgy kell azt hirdetnie, hogy a lelkesedő, forrongó, utat kereső nép meg is hallja az evangéliumot. Nemcsak nyelvében kell prédikálni, hanem új gondolatvilágában, új problémái közé, egyszóval új történelmi valóságába kell a Krisztust beleállítani. Ez nem jelenti azt, hogy más Krisztust prédikáljunk. A misszió már Pál apostol idején és azóta számtalanszor tapasztalta, hogy a lelkipásztornak zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé kell lennie. El kell hárítania magáról mindazokat a félreértéseket, mintha nem az evangéliumért jönne, hanem politikai küldetésben, a nép saját leikétől távoleső kultúra terjesztésére, vagy a vele szembenálló nép ezirányú törekvéseinek titkos gátlására. Még több: Saját életével meg kell mutatnia, hogy az ő számára is szent és kötelező Isten rendje, aki az embert nem mint magányos egyént, hanem mint nép tagját, mint élő organizmus sejtjét teremtette.“ (3. o.)

e) A másik idézett mondat a Memorandumban nem úgy hangzik: „hogy az elavult szervezethez való ragaszkodás egyet jelentene azzal, hogy az egyház a Szentlélek útjába áll“, hanem így: „Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyházat átszervezéssel nem tudjuk megmenteni, sőt hogy ezt mi emberek megmenteni egyáltalában nem tudjuk. Lehet azonban a szükséges reformok elmulasztásával, elavult szervezethez való ragaszkodással a Szentlélek útjába állni; és a mi felriadt lelkiismeretünk attól fél, hogy egyházunk német gyülekezeteiben ma ezen az úton van.“ (4. o.)

f) A három idézett mondatból világosan kitűnik, hogy különbséget teszünk hitvallásosságból és politikai ellenszenvből származó ellentét között. Ezt a kérdést nem lehet úgy beállítani, hogy mi, akik ezzel éppen az egyházi életet terhelő politikát akartuk kikapcsolni, politikai alkalmazkodást követeltünk volna, amely esetleg a hitvallásosság rovására menne.