Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1942

64 egy rövidebb időre a nagyszeretetadomány terhére Dombóvárnak utaltam át, hogy orgonáját még 'kedvezményes áron megrendelhesse. Gvőrság, illetve Nagybarát adóslevelét a 2000 P G. A. Gyámintézeti kölcsönről közgyűlésünknek bemutattam és kérem, hogy ezt az adóslevelet is, éppen úgy, mint Mersevátét, az egyházkerületi G. A. Gyámintézet pénz­tárának adjuk át további eljárás és megőrzés végett. 8. Folyó évi június 18-án 549 darab körlevelet küldöttem szét. Dunán­túli egyházkerületünk minden lelkészét, segédlelkészét és tanítóját élet­mentő és egyházmentő munkára kértem. A körlevélben rámutattam arra, hogy esztendőnként, az aratás idején mennyi Isten-áldás megy -tönkre a tarló közé tört búzafejekben. Az ajándékot osztogató Isten azokat a gabonaszemeket is nekünk szánta. Mentsük meg hát a tarló közé hullott gabonafejeket. A mai idők Ínséges napjai kétszeresen sürgetnek bennün­ket: áldottak, akik lehajolnak! ... Ne engedjük, hogy tönkretegye a penész és zsákmányul ejtse a mezők kártékony állata az Istentől nekünk szánt életet. A felhívás visszhangjaként 12 gyülekezetből 66 P gabonaérték érke­zett be az egyházkerületi G. A. Gyámintézet pénztárába. Apró kezdet. Higgyük makacsul, erősen, hogy a földbe esett mustár­mag példázata életté és történetté lesz közöttünk. Gyenge forrás! Mélységből feltörő néhány vízcsepp csupán a kezdet. Higgyük makacsul, erősen, hogy esztendők határain keresztül törve egy­szer bőséges áradattal zuhog tova, hogy száraz mezőket üdítsen fel. Erősen higgyük és komolyan dolgozzunk érte! 9. Az 1915 augusztus 17-én Celldömölkön tartott egyházkerületi G. A. Gyámintézeti közgyűlésen báró Solymossy Ödön világi elnök helyébe új munkás állott az elnöki asztalhoz és a többek között ezeket mondotta: „A szívek százezreinek együttdobbanása, elmék együttakarása képes csak nagy célokat megvalósítani. Ha a Gyámintézet nagy feladataira s az elnök­ség teendőire gondolok, akkor be kell vallnom, hogy csak egy fegyverem van: az én hitem. Ez engem eddig soha nem hagyott cserben s az én bizo­dalmám ma is az, hogy az én fogyatékosságomat erővé változtatja és javára fordítja a szent ügynek, melynek szolgálatába engem állítani mél­­tóztattak.“ Károlyi Endre volt egyházkerületi G. A. Gyámintézeti világi elnökünk szavait idéztem. Ö szólalt meg újra közöttünk, hogy mégegyszer a lel­künkre kösse és megbizonyítsa, hogy a G. A. Gyámintézet munkájához két dolog kell: hit kell és szív kell! Az a Károlyi Endre szólalt meg közöttünk, akinek koporsóját 1942 június 27-én kísértük ki az ostffyasszonyfai temetőbe, a családi sírboltba. A temetés napján a gyászoló családnál egyházkerületi G. A. Gyámintéze­tünk most is átérzett háláját és részvétét tolmácsoltam s egyházkerületi G. A. Gyámintézetünk nevében a kemenesaljai egyházmegyei G. A. Gyám­intézettel közösen koszorút helyeztem Károlyi Endre koporsójára...

Next

/
Thumbnails
Contents