Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1942
62 Isten szent és nagy célt tűzött G. A. Gyámintézetünk elé.-Feladatául tűzte ki, hogy egyházunk jövendő térképét megrajzolja s a fejlődésnek, az emelkedésnek, a teljes életnek bizonyságait adja. Isten keze rámutat a szórványok nagy mezőségeire, árvaságban bujdosó népünkre. Megláttatja velünk az életküzdelem nehéz sodrában vergődő gyülekezeteket, a templom nélküli eklézsiákat, a tőlünk idegen szellem hatása alatt felnövekedő ifjúságunkat, ráirányítja tekintetünket a statisztika számoszlopaira, melyek romlásunk annyi sebét mutatják — azután megbíz a feladattal: szerszámul választottalak, hogy mindez megváltozzék, hogy a szomjű föld vizek forrásivá legyen. Óriásivá lett megbízatásunk. Csak Dunántúl földjén a legutóbbi 20 esztendőben 18 új misszió, vagy missziói gyülekezet alakult s ezek mindegyike reménykedve néz a G. A. Gyámintézet felé, hogy a kezdet nehézségein átsegítse és a fejlődés útján elindítsa. És ezek mellett az új alakulások mellett felénk kiáltanak azok a régi gyülekezetek is, amelyek tisztes múltra tekinthetnek vissza, ahol valamikor talán gályarab prédikátor szolgált, de amelyeknél fordult az idő, meredekké lett az egykor sírna út... roskadozik az iskola, repedés fut végig a torony falán, de szegénységükkel nem tudják megállítani a romlást. Végül a G. A. Gyámintézet segítségére számítanak azok a kis gyülekezetek, melyek tele vannak ugyan élni akaró bátorsággal és elszántsággal, de melyek erejüket meghaladó feladatok elé állíttattak! Ez a három típusú gyülekezet keres oltalmat G. A. Gyámintézetünknél. Tudjuk pedig, hogy a szegénység sokszor olyan, mint a mesebeli sárkány: ha egyik fejét levágjuk, másik öt női helyette. 10 évvel ezelőtt még csak 47 gyülekezet folyamodott segítségért egyházkerületi G. A. Gyámintézetünkhöz, az idén pedig 72 kérvényt kellett elbírálni. Ki tud itt győzni? ... Ki tud megbirkózni a reá váró feladatokkal? . .. Csak az, aki meghallotta az éneket a gyengék erejéről és a lélek hatalmáról Csak az, aki még kudarcok után is szembe mer szállni lehetetlennek látszó feladatok követeléseivel, csak az, ki hallja a biztatás szavát, amely „csilingel az égi madárban, hogy lerombolt fészkit rakja késő nyárban — mely a pók fonalát százszor megfonatja, noha füstbe százszor megyeri áldozatja". Ezt a harcot vívta egyházkerületünk G. A. Gyámintézete az elmúlt egyházközigazgatási évben is. Elvégzett munkánk egyes fordulóiról a következőkben számolok be. 1. Egyházegyetemünk G. A. Gyámintézete 1941 november 6-án Budapesten tartotta évi rendes közgyűlését. A népes közgyűlést néhai dr. Thébusz Aladár emlékezete hatotta át, aki testamentumába foglalt rendelkezésével G. A. Gyámintézetünk legnagyobb jóltevőinek sorába lépett. A segélyezésre rendelkezésre álló összeg 7/21 részét kapta dunántúli egyházkerületünk, s így összesen 7195 P-t juttatott Dunántúl segélyre szorulóul gyülekezetének. A nagyszeretetadományt (3542 P) Dombóvár kapta meg.
