Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1942
8 megsokasodott teendőiket magasztos hivatásuk tudatában, nagy buzgalommal és önfeláldozóan teljesítették. Hálatelt szívvel gondolok reájuk, akik sok helyen csökkent értékű anyagi javak ellenére, hitet ébresztő és erősítő munkálkodásukban nem lankadva, hirdették az igét, imádkozni tanítottak és szeretetre buzdítottak. De éppígy köszönöm a tanári testületeknek és tanítóknak az ifjúság oktatása és egyházi szellemben történt nevelése körüli buzgó szolgálatukat. Mindig fontos volt a lelkészek, tanárok és tanítók munkája, mert az ő kezükbe van letéve az ifjúság ismeretszerzésének, vallásos hitének, erkölcsi birtokállománya megszerzésének ügye. Kétszeresen fontos ez ma és épp ezért rámutatni óhajtok arra, hogy a mai eszmeáramlatok, világnézetkialakulások mellett ifjúságunknak erkölcsi nevelése, hitbéli megerősítése az eddiginél még nagyobb fontossággal bír. Nagyobb hittudatot, nagyobb kötelességérzést, több érdeklődést egyházi ügyek iránt kell odaadó munkával ifjúságunk sajátjává tenni. Megingathatlan meggyőződésem, hogy csak akkor remélhetjük, hogy egyház-hű, lelkileg nemes, áldozatkész, nálunknál különb nemzedék lép helyünkbe. Akkor bízhatunk abban, hogy biztos alapon fog nyugodni egyházunk és hazánk jövője. A körülöttünk lévő államokban az ifjúsággal elért eredmények bizonyítják, mit lehet az ifjúsággal rövid húsz év következetes munkájával elérni. Erről a nézetem szerint életbevágóan fontos kérdésről bővebben szólni nem kívánok, hisz múlt évi megnyitómban is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, igaz, más beállításban. De szabadjon annyit még megjegyeznem, hogy ez a kérdés az, amelyre nézetem szerint nekünk, kik a jövő nemzedékért felelősséggel tartozunk, a legnagyobb súlyt kell helyeznünk. Épp ezért kívánatos lenne, hogy mindazon feltételeket is megteremtsük, nem utolsó sorban az anyagiakat, amelyek a cél elérését biztosítani tudják. Lehet, hogy ebben a feladatkörben a múltban nem történt meg mindaz, aminek. — ahogy a kérdést ma látjuk, — megtörténni kellett volna. Viszont a mai háborús helyzet nem nagyon alkalmas nagy elhatározások megvalósítására. De mégis kérem egyházkerületünk közönségét, foglalkozzon ezen és ezzel összefüggő kérdésekkel, hogy akkor, mikor a helyzet alkalmasnak mutatkozik, lehetővé tegyék azon szervezési követelmények és alkotások megvalósítását, amelyek a magyar evangélikus ifjúságunk megfelelő nevelése terén kívánatosak, szükségesek és megvalósítandók. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A püspöki jelentés egyházunk és egyházkerületünk minden fontos kérdését a megszokott nagyvonalúsággal tárgyalja. Ezért én csak az egyházkerület anyagi helyzetét kívánom pár szóval érinteni. Minden háború az államtól rendkívüli anyagi erőfeszítést kíván, aminek elmaradhatatlan következménye az élet megdrágulása. Mindazok, kik munkájuk ellenszolgáltatását pénzben veszik kézhez, előbb-utóbb oly helyzetbe kerülnek, amely igényeiknek leszorítását, vagy járandóságuk eme-
