Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1941
3J A hallgatók vasárnaponként közösen resztvettek a keszthelyi evangélikus templomban a gyülekezeti istentisztelen, vasárnap délutánonként pedig kirándulást tettek. Tanulmányi kirándulást is tettek a keszthelyi gazdasági akadémia gyümölcsösében, tyúkfarmján és tehenészetében. Egy délután pedig autóbusz-kiránduláson megnézték a hévízi gyógyfürdőt. A tanfolyam részvételi díja személyenként 35 pengő volt, mely összeg fejében a hallgatók teljes ellátást kaptak. A tanfolyam háztartásának vezetését a győri diakonissza anyaház egyik diakonisszája látta el. A tanfolyamot meglátogattam s közvetlen betekintést nyertem annak elméleti, gyakorlati és valláspedagógiai munkájába. Ürömmel állapítom meg, hogy a tanfolyam rendkívül áldásos munkát végzett. A résztvevők néhány nap alatt egy családi közösség tagjává lettek s abba lelkileg is beleilleszkedtek. Fogékony leiekkel fogadták a vallásos nevelésre és egyházi tájékoztatásra vonatkozó irányításokat s szívesen gazdagították tudásukat az eléjük tárt szellemi és gyakorlati ismeretekkel. Azon meggyőződésre jutottam, hogy a leánynépfőiskola állandósítása elsőrangú egyházi követelmény. Ezen munka által evangélikus családnevelést végzünk s a jövendő evangélikus gyülekezet arcát rajzolgatjuk. Világosan látnunk kell azonban, hogy a népfőiskolái munka, továbbá a különböző konferenciák és evangelizációk feltétlenül szükségessé teszik egy olyan Egyházkerületi Ház megteremtését, mely ezen munkák elvégzéséhez megfelelő és kellő számú elhelyezést tesz lehetővé. Anyagi nehézséggel küzdő egyházkerületünk megoldatlan problémákkal viaskodik, mégis bizonyos vagyok abban, hogy ha az Egyházkerületi Ház szükséges voltát felismerjük s annak megteremtését Isten parancsának érezzük, akkor ezt a szükséges otthont meg fogjuk teremteni. 21. A misszió-gyülekezetek munkájának és jövendőjének biztosítása. A misszió-gyülekezetek munkája és jövendője két egyszerű tételen fordul meg. Az a kérdés, hogy kicsoda a misszió-gyülekezet eltartó gazdája, kicsoda érez vele szemben kötelességet és kicsoda hordoz érte felelősséget? A második tétel tulajdonképpen benne rejlik az elsőben s arra vonatkozik, hogy miképpen biztosítható a misszió-gyülekezet fenntartásához és munkájához szükséges anyagi szükséglet? Természetesnek kell tartanunk, hogy a misszió-gyülekezet, különösen keletkezése és működése kezdeti idején, nem lehet önmaga fenntartója. Ilyenkor még nem is igen beszélhetünk gyülekezetről. Térkép-vázlatunk van csupán, rubrikákba szedett híveink vannak, de nincsen gyülekezet. Már pedig maga a szervezés külön költségeket jelent. Jelenlegi rendszerünk szerint nem támaszkodhatunk államsegélyre, mert az csak a szervezett és elismert gyülekezeteket illeti meg. Bajosan állíthatjuk melléje az egyházmegyét vagy egyházkerületet, mert azok ritkán rendelkeznek a szükséges anyagi eszközökkel. Érdekeltségük különben is egyházföldrajzi külső tényezőben áll, mely nem lehet döntő a fenntartási kötelesség elbírálásánál.
