Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1941

Püspöki Jelentés

a dunántúli evangélikus egyházkerület 1941. október hó 3. napjára Sopronba egybehívott rendes évi közgyűlése elé.

Mélyen tisztelt Egyházkeriileti Közgyűlés!

A számadás nemcsak fórum elé állás, hanem Isten színe elé járulás, nem egynek a számadása, hanem sokaknak ítélet alá kerülése.

Mostani számadásomkor is átérzem, hogy egyházkerületem s az örökkévaló Isten számadó széke előtt állok, nem egyedül csupán, hanem egész egyházkerületemmel együtt. Nyilvánvalóvá lesz az is. hogy a számadásban Isten ugyanazon követelést szabja elénk és ugyanazon ígérettel erősít. Szolgálatot szab szolgája elé s ugyanezen szolgálatra hívja az egész egyhazat. Az elhívottakat erősíti, hogy a reájukbízottakat erősíthessék, ígéretét is megadja: munkánk és szenvedni-tudásunk szerint megadja vigasztalásunkat s üdvösségünk munkáló eszközévé teszi nyomorgattatásunkat. (II. Kor. 1, 3—7.)

Isten eme igéjének fényébe állítom múlt évben elvégzett munkámat s jelentésemet azon kérelemmel terjesztem az egyházkerület közgyűlése elé, hogy azt letárgyalni s az egyes pontokra vonatkozólag határozatot hozni szíveskedjék.

I. Az év eseményei.

1. Visszatért országrészek. 1941. évi április hó 11.-én Főméltóságú Kormányzó Urunk kiáltványt intézett a magyar nemzethez. Hivatkozott arra, hogy az 1914—18. évi világháború súlyos áldozatai után az ország békéjének fenntartását elutasíthatatlan kötelességének ismerte. A történelem rohamosan lejátszódó eseményei azonban parancsoló módon követelik, hogy a Magyarországtól 1918-ban elszakított terület és az azon nagy tömegben élő magyarság sorsának és helyzetének biztosítását újból kezünkbe vegyük. „Olyan szent nemzeti kötelesség ez, — mondja a kiáltvány, — melyet haladéktalanul teljesítenünk kell. Ezért még a mai napon parancsot adok katonáimnak, hogy a Délvidéken élő magyarságot az anarchia pusztításától megóvják.“