Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1939

57

tévedés. Mert ha a római katolikus egyháznak van egy propaganda fidei congregációja, akkor midőn mi a propagandától félünk és a szóval együtt annak a tartalmát is el akarjuk magunktól hárítani, — akkor már egy ellenünk irányuló propagandának az áldozatai lettünk. Igenis kötelességünk propagandát folytatni; nem azokkal az eszközökkel, melyekkel a világnak megtévesztő és megbűvölő propagandája folyik, hanem azzal, melyet az Isten bocsát rendelkezésünkre az ö igéjében. És ha Jézus azt mondja: „Amit a fülbe súgva hallotok, a háztetőkről is hirdessétek“, — ezzel elkötelez arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközt használjunk fel annak a propagandának végzésére, amely az Isten igéjének a hirdetésében, Isten országának az építésében áll. És nekünk nem szabad olyan maradiaknak lennünk, hogy amikor a technika olyan különböző vívmányokat bocsát rendelkezésre, akkor csak a szószékre, vagy az iskolai katedrára, előadó asztalra szorítkozzunk; hanem mindazon eszközöket fel kell használnunk, hogy egy eredményes, átütő erejű és az egész világra kiterjedő propagandát folytassunk, más szóval misszionáló egyház és missziónáló emberek legyünk.

Erre a propagandára azért is szükségünk van, mert egy ellenünk indított propagandának az állandó tüzében vagyunk. Állandóan ki vagyunk téve egy olyan propagandának, amelynek célkitűzése amilyen világos, épolyan veszedelmes is. Tudjuk, hogy Magyarország a klerikalizmusnak és feudalizmusnak az utolsó fellegvára. És tudjuk, hogy ennek a két irányzatnak milyen hatalmas anyagi és szellemi erők állnak a rendelkezésére.

Ne rettenjünk meg azoknak a feladatoknak a teljesítésétől, melyeket elvár tőlünk az egyház Ura: a Krisztus és amelyre kötelez bennünket az a drága örökség, amelyet Luthertől és a reformáció bajnokaitól örököltünk: hogy az evangéliumot tisztán és igazán hirdessük, és minden tévelygés ellen küzdjiink. Az ellenünk irányuló klerikális propaganda az egyik oldalról, a másik oldalról a materialista propagandának egyik célkitűzése, amelyet el is ér sok helyen: hogy a német nyelvvel a Minderwertigkeitsgefühl <’zését ébressze fel. Hogy az evangélikus egyházat, mely az Isten igéjének a szószólója, megbénítsák cselekvésében; hogy azt a tudatot ébresszék fel bennünk, hogy nekünk létjogosultságunk nincs: mi már egy kihaló félben levő faj vagyunk, egy elszáradó ág a keresztyénségnek a fáján.

Az embernek bele kell látnia a mai fejlett technikának minden szövevényébe, amely propaganda-technika jobban ki van fejlődve a róni. katolikus egyházban, mint akármelyik világi hatalmasságban; bele kell látnunk ebbe a szövevénybe, hogy meglátva: mit akarnak belőlünk kiölni, annak ellene dolgozzunk minden eszközzel. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy önmagunk felől valami elképzelt nagyságnak, vagy hatalomnak, vagy erőnek az ábrándjába ringassuk magunkat. Ember ne tartsa magát többnek, mint ami; józan legyen ítélkezésünk önmagunk felől. Azonban bennünket megerősíthet a mi odaadással és meggyőződéssel folytatott propagandánkban az, hogyha Jézusnak egy szavát más hangsúllyal ugyan, de örök ér