Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1936
3 ácsolgatjuk jó puha fenyőfából. Kicsinyes erdek süppedt vakondtúrására állunk s onnan akarjuk megítélni a minket érdeklő világot. Pedig sziklavárra volna szükségünk. Paragrafus felett a lélek tüzére. Bércoromra kellene felemelkednünk. Szűkkörü világunk helyett az igazi, nagy világot kellene betekintenünk. Meg kellene ismernünk azt az igazi igazságot, hogy az emberiségen egyedül a Krisztus segíthet! Ezeket a következtetéseket kellene levonni a világhelyzetből, de nem mindenki vonja le azokat. Ezen szomorú valóság mellett jóleső érzéssel állapítjuk meg a mai evang. egyházi élet két erőteljesen kidomborodó jellemvonását: a lelkiségre törekvést és az oekumenitás előtérbe lépését. Evangélikus egyházunkban állandóan erősödik a lelki irányzat. Az egyház lelki szolgálatának tudatára ébredt s annak betöltésére törekszik. Ez a lelki-szolgálat nem talál mindig és mindenütt az egyház keretein belül kielégülést. A munkát gyakran önkéntes szervezetek veszik át. Egyesületek, egyháztársadalmi alakulatok, szövetségek különleges hivatásukat ismerik fel abban, hogy egy-egy sajátságos egyházi cél megközelítésén dolgozzanak. Ennek az atomizáló egyházi munkának van előnye, de van hátránya is. Előnye az, hogy egy különleges cél szolgálatában elmélyed. Az egyház szociális, lelki munkájának egy-egy darabját kiemeli az egyház munkakomplexumából s azt becsületes igyekezettel elvégzi. Koncentrálja az erőket és az embereket a munka szálaival az egyházhoz kapcsolja. De ennek az egyházi munkának van hátránya és veszedelme is. Könnyen az egyháztól való függetlenedésre vezet s az egyház kezéből kiveszi saját hivatásának szolgálatát. Önállósítja a munkát és munkaszervet a helyett, hogy azokat beleágyazná az egyház egészébe. Az erőkoncentrálás könnyen erőszétszórásra vezet. Az egyházerősítési szándék az egyház gyengítését eredményezi. Evang. egyházunk második jellemzőjét az oekumenitás gondolatának megerősödésében látjuk. A világ evang. egyházai közösséget éreznek egymással szemben. Érdeklődnek egymás sorsáért s testvéri szívet mutatnak egymás felé. Országhatárok, szervezeti különbözőségek, nyelvi és állami elszigetelődések felett egy közös gondolat érvényesül; a testvéri közösség, a történeti küldetés azonosságának a gondolata, mely drága aranyabroncsként fogja össze a világ összes evangélikus egyházait. Az oekumenitás szolgálatában áll a világ összes protestáns egyházait összekapcsoló Protestáns Világszövetség. Az evang. egyházak oekumenitását szolgálja a Lutheránus Világgyülés, továbbá a Belmisszió és Diakönia Nemzetközi Szövetsége. Ezt a célt szolgálja a Protestantische Rundschau című sajtóorgánum. Ma már a legkisebb ország evang. egyháza sem él a társtalanság elhagyatottságában. Küzdelmeiről, munkájáról és sorsáról tudomást szerez az egész világ. A világ protestantizmusának és a világ evangélikus szövetségének szeme és ítélőszéke előtt folyik le a német evang. egyház nehéz küzdelme. Ismerjük az anglikán egyház nagy iskolamozgalmát és a maroknyi orosz
