Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940
1936
Húsz évvel ezelőtt a szombathelyi templom oltárához borultam. És most, húsz esztendő elmúltával, remegő lélekkel állok győri templomunk oltára előtt. Vallomást teszek, hogy püspöki szolgálatomat mindig oltárépítésnek tekintettem. Állandóan azért fohászkodtam, hogy a szolgálatommal összehordott köveket tegye oltárrá a szent Isten, fogadja el életemet oltári ajándéknak, hadd égjek el az ü dicsőítésében. Legyen hát első szavam Istené, ki életemet kegyelemből megáldotta s ki kezdettől mindeddig segítségül volt nékem! Második szavam szeretett dunántúli egyhákerületemhez szól. Köszönöm, hogy húsz évvel ezelőtt püspökké tett engem. Nem a méltóságot köszönöm, melyet ezüstszövésű palástként életemre borított. Nem az egymásfölé emelkedő lépcsőfokokat köszönöm, melyek a világ felfogása szelint az emberi dicsőség ormai felé vezetnek. Szívem mély hálájával azt köszönöm, hogy egyházam szolgálására alkalmat adtak s püspöki elhivatásommal lehetővé tették életemnek teljes feláldozását egyházam, nemzetem s az Isten országa javára. Harmadik szavammal Méltóságodhoz, az egyházkerület felügyelőjéhez fordulok. Köszönöm személyem és munkám megbecsülését, a mostani mélyen megható ünnepséget, szolgálatomat nagy jóakarattal méltató beszédét, köszönöm hűséges vezéri támogatását s irántam érzett meleg barátságát. A közgyűlés színe előtt meg kell mondanom, hogy Méltóságodban azért látom egyházunk világi vezérének példaképét, mert kezében a törvénykönyvön kívül evangéliomot is tart. Nemcsak a tanácskozó asztalnál ismeri helyét, hanem az imádkozó gyülekezet közösségében, az istenházában is. Számomra drága és pótolhatatlan értékű Méltóságod személye és munkája, mert lelki- és szolgálatközösségünk folytán naponként megajándékoz engem a lelkitárs és lelkibarát drága ajándékaival. A magyar királyi kormány és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr üdvözletéért már külön kifejeztem hálás köszönetemet. Engedjék meg, hogy most a többi megtisztelő üdvözlésért mondhassak köszönetét, melyekkel szolgálatomat és munkámat meleg szívvel értékelték. Mélyen megalázkodva állok a szeretet és elismerés eme áradatában. Mialatt üdvözlésüket hallgattam, egy pillanatra sem némult el lelkemben a csendes imádság, hogy Isten ma is óvjon meg a gőg, hivalkodás és elbizakodottság kísértésétől. Köszönöm az egyetemes egyház meleg üdvözletét. Külön örömöt jelent számomra, hogy ezt az üdvözletét egyetemes felügyelőnk személyesen hozta el, kinek személye és munkája nekem is, egyházunknak és egyházkerületünknek is drága értéket jelent, örömünket fokozza, hogy egyetemes egyházunk főjegyzőjét is körünkben köszönthetem, ki húsz évvel ezelőtt, püspöki beiktatásom alkalmával, szintén velünk együtt imádkozott. Köszönöm a református egyház konventjének, dr. Balogh Jenő világi elnök úr Őexcellenciája által személyesen elhozott meleg üdvözletét, melynek kijelentései s felemelő ígéretei drága ajándékok nékem. Az evangéli3
