Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933-1940

1933

13

az élő Ige forrásához, a Szentíráshoz. D. Luther Márton Krisztusnak hii szolgája volt, nagy mint próféta, igehirdető, énekköltő, pásztor és író. Személyisége, munkája az Igéből táplálkozik s Krisztushoz utal, Krisztusra mutat. Bizalommal várja a közgyűlés püspök úr további intézkedéseit az évfordulónak megünneplése tárgyában. Vajha a nagy reformátor születésének megünneplése szolgálná egyházunknak, gyülekezeteinknek, híveinknek a Szentírásban s hitvallási iratainkban, egyházunk igaz tanításaiban való megerősödését, a hitbuzgalom fokozását, a hitélet fellendülését s a -szeretetnek gyarapodását, hogy a zord időkben is teljes odaadással, felelősségtudattal és tántoríthatlan reménységgel élne és dolgozna egyházunk Isten dicsőségére, a lelkek üdvére!

2. Tisztelettel és ragaszkodó szeretettel üdvözli a közgyűlés D. báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő urat egyházvezéri tisztje elfoglalásának 10-ik évfordulóján. Megköszöni neki azt a hűséget, amellyel tisztje minden igazságát betölti. Biztosítja öt teljes bizalmáról s mindenkor örömére szolgál, ha magasztos munkájának társa, célkitűzéseiben segítségére lehet. Istennek kegyelmét és adományait kéri további életére és munkájára.

3. Meleg szeretettel, a közös munkában megerősödött hűséggel és tisztelettel üdvözli a közgyűlés dr, Mesterházy Ernő urat, egyházkerületünk felügyelőjét, tisztségviselésének 10-ik évfordulóján. Boldognak vallja magát, hogy az egyházkerület felügyelőjében olyan férfiút állított vezető helyre, akiben az egyházáért munkás evangélikus keresztyénnek, a hazaszerető magyarnak jellemvonásai szép összhangban találhatók s akiben a Dunántúlnak nemes és értékes hagyományai élnek. Kéri Istent, hogy adjon neki erőt és kegyelmet életére, munkájára.

4. a) A közgyűlés teljes tudatában van annak, hogy egyházunk és gyülekezeteink sem vonhatják ki magukat azok alól a terhek alól, amelyeket a mostani nehéz anyagi helyzet rak az államnak, a közületeknek s az egyeseknek vállaira. Mégis kénytelen leszögezni, hogy a lelkészek személyi-államsegélyének csonkítása azon a címen, hogy a köztisztviselőkkel egyenlő elbánásban kell őket részesíteni, helyt nem állhat akkor, midőn egyéb vonatkozásokban egyenlő elbánásban nem részesülnek, sőt köztisztviselőknek nem tekintetnek s midőn korpótlékukat egyébként is csak 50 százalékban kapták meg. Ugyancsak hangsúlyozza azt is, hogy a terménybeli járandóságot élvező tanítók irányában a kormány méltánytalanul és igazságtalanul jár el, amikor a kántori díjazást beszámítja a helyi tanítói javadalomba s a terménybeli javadalmat túlértékelten számítja be a helyi javadalomba; érthetetlennek találja, hogy a kormány esztendők óta nem tud ezen a fonák és igazságtalan állapoton segíteni. Iskolafenntartó gyülekezeteink, egyházkerületünk roskadoznak az iskolafenntartás terhei alatt s a közgyűlés itt is hangsúlyozza, hogy ezeket a terheket részben a legutóbbi esztendőkben állami törvények és kormányrendeletek rakták rá az iskolafenntartókra, méltán várja tehát, hogy az általános elszegényedés közepette a törvényhozás és a kormány meg-