Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932

1932

-7

könyveiből és felterjesztéseiből megnyugvással állapítom meg, hogy egyházkerületünk népe a vészes idők ellenére eddig elismerésre méltó lelki erővel viselte a reámért nehéz megpróbáltatást.

őszinte elismeréssel és köszönettel emlékezem híveink többségének az anyagi terhek vállalása körüli érdeméről, kik a mostoha viszonyok folytán reájuk nehezedő különféle gondjaik ellenére is teljesítették egyházuk iránti kötelességüket. Kérem őket, tegyék ezt a jövőben is. Azon gyülekezeteket pedig, melyek bármely okból hátrálékban vannak, újból kérem, szívleljék meg múlt évi közgyűlési megnyitómban hangoztatott azon figyelmeztetésemet: „az egyház legyen az utolsó, melytől a kényszerűség hatása alatt támogatásukat megvonják“.

Sajnos, nincsen ily kedvező véleményem egyházunk második jövedelmi forrását alkotó tényezőről, az államról.

Majdnem minden gazdasági természetű bajunk arra vezethető vissza, hogy az állam évröl-évre oly tetemes összeggel csökkenti vállalt kötelezettségét, melyet pótolni képtelenek vagyunk.

Belátom, hogy a túlméretezett költségvetést a bevételekhez viszonyítva az államnak is le kell szállítania. Szükségesnek tartom minden oly tétel törlését, amely egyes intézmények létfenntartásához nem feltétlenül szükséges. De ezen túlmenni nem szabad. Ép azért tárjuk fel újból illetékes helyen a helyzetet, melyben egyházi tisztviselőink és intézményeink sínylődnek. Mutassunk rá arra, hogy az egyházi tisztviselők és intézményeink az eddigi leszállításokat nem birják más forrásból pótolni, mert sem a hívek, sem a fenntartók nagyobb áldozatra nem kényszeríthetők. Ezért a leghatározottabban kívánjuk, hogy az eddig szokásos amúgy is igazságtalan, úgynevezett lineális csökkentések teljes mellőzésével, az egyházi célt szolgáló eddigi költségvetési tételeken semminemű további csökkentés ne történjen. Ellenesetben az intézmények beszüntetését, vagy az állam részére történő átadását kellene megfontolás tárgyává tenni.

Hogy ez az ultima rátió nemcsak egyházunk érdekeit veszélyeztetné, hanem az államét is sértené, kétségtelen. Hisz soha nagyobb szükség nem volt arra, hogy egyházi tisztviselőink hivatásukat a tőlük megszokott önzetlenséggel és hűséggel teljesítsék. Ha valaha, úgy most kell egyházépítő, állampolgárt nevelő hivatásukat teljes felkészültséggel végezniük, a kétségbeesés szélén álló híveiket vigasszal ellátniok, az Istent tagadó világnézetek elleni küzdelemre teljes vértezettel kiállaniok. Éppen ezért nem tagadhatja meg az állam az egyházaktól azokat az eszközöket, melyekkel egyház- és államvédő feladatukat sikeresen teljesíthetik.

Hiszem, hogy az államhatalom belátja kívánságaink jog- és szükségszerűségét, bízom abban, hogy további redukciókat nem végez és egyházi tisztviselőinknek a mindennapi kenyeret, intézményeinknek fennmaradását biztosítja.

Sajnálattal kell bejelentenem, hogy oly költségvetéssel jövüiik a mélyen tisztelt közgyűlés elé, mely az egész vonalon leszállításokat tartalmaz. Ezen