Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932
1932
5 Mely alkalommal: 1. A közgyűlést megelőzőleg istentisztelet tartatott, amelynek keretében Németh Károly főjegyző buzgó imát mondott és szentigét (Kol. 3, 12—17.) olvasott. Az istentisztelet befejeztével dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő úr a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Fötisztelendö és Méltóságos Püspök Úr! Tekintetes Egyházkerületi Közgyűlés! Gondterhes nehéz napokkal telt egyházi közigazgatási év múltával ismét összejöttünk, hogy egyházalkotmányunk előírta kötelességünket teljesítve beszámoljunk arról, miként sáfárkodtunk az elmúlt évben a reánk bízott javakkal, másrészt, hogy megtárgyaljuk a viszonyok követelte jövőbeli magatartásunkat, cselekedeteink irányát és erőt merítsünk az előttünk tornyosuló nehézségek sikeres leküzdéséhez. A megpróbáltatás, mely e nemzedéknek jutott, mindig nehezebb feladat elé állít mindannyiunkat. A megélhetésért folytatott harc egyre súlyosabbá válik. A munkaalkalmak csökkenése még mindig növeli a munkanélküliek tömegét, emeli a szellemi proletáriátus számát. Az államoknak egymás elöl való fokozódó elzárkózása nehezíti a kölcsönös áru- és pénzforgalmat. A mezőgazdaság termékeinek alig önköltségi áron, sőt néha azon alul való értékesítése, a mezőgazdasági jövedelmező termelést teszi lehetetlenné. A gazdasági nehézségek következtében fellépő elszegényedés, a betevő falatért folyó harc megőrli a fizikai erőt, elernyeszti az ellenállókép^sséget, elégedetlenséget, elkeseredést szül, minek nyomán siilyed az erkölcs, megrendül az Istenben való hit. Ebben a rettentő helyzetben sok embertársunkon erőt vesz a kétségbeesés, mások szorongó szívvel kérdezik, hol és merre van az út, mely egy jobb, emberibb korszakba átvezet. Az emberiség tanácstalanul és kétségbeesetten vergődik, mint lázrázta beteg a betegágyon. Tanácskozik itt, összejövetelt tart amott, de az eredmény majdnem semmi. Keresi a fénysugarat, mely bevilágítana e sötét éjszakába és mutatná az utat a szebb jövő felé. Nem találja meg, mert nem ott és nem úgy keresi, ahol és ahogy megtalálhatná. A kibontakozáshoz, a jobb és szebb élethez vezető utat betemette az önzés, irigység, kapzsiság és szívtelenség mindent elborító törmeléke. E törmeléktől kell az utat az önzetlenség, áldozatkészség, önfeláldozás és szeretet csákányával szabaddá tenni. Csak ekkor érvényesülhetnek lelki világunk nemesebb érzései. Ezek segítségével találja meg a hitét veszített emberiség nemesebb énjét és általuk visszanyeri Istenben vetett bizalmát. Ez a bizalom és hit ad erőt az elcsüggedt lelkeknek, ez lelkesít a jó ügyért küzdeni. A hit az az isteni ajándék, mely az egyes embert, nemzeteket mint fénylő csillag vezeti az erkölcsi megújhodáson keresztül az emberhez méltó életre.
