Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932

1931

39

zök, d) a fa- és fémipariskolák, e) a felsőipariskolák, f) a női felsőipariskolák hitoktatási tanterv-javaslatait. Az a-f) alatt említett iskolák részére ugyanis eddig nem volt meg a vallásoktatási tanterv. Meg kell jegyeznem, hogy a d) és f) alatt említett iskolák tanterv-javaslatairól csak sejteni lehet, hogy azok a fa- és fémipariskolák, illetve a női felsőipariskolák számára készültek, mert ennek föltüntetése ezen a két javaslaton hiányzik.

Nyilvánvaló, hogy az egyet, vallástanítási bizottság leküldött tervezetei nem terjeszkednek ki a tanítás minden fokozatára és minden iskolafajtára, amennyiben a nem nyolcosztályú középiskolákra vonatkozólag nem közölnek tantervet.

Az eddigi és az újonnan készült tanterveknek együttesen és minden magyarázat nélkül történt Ieküldése félreértésekre adott okot: egyes egyházmegyék pl. nem értették meg, hogy a középiskolák eddigi tanterve régi vagy uj tanterv-e.

Amint föntebb megjegyeztem, az egyet, vallástanítási bizottság a Hatosztály i el. népiskolák részére nem készített uj tantervet, hanem az eddiginek fönntartása mellett foglalt állást. Ezt az eljárást nagyon helyesnek kell tartanom, mert a mai idők nem alkalmasak az eddigi vallástanítási tanterv megváltoztatására és arra, hogy ezáltal újabb tankönyvek szerkesztése és kiadása váljék szükségessé, újabb költséget okozva a szülőknek és a tanulóknak. A hatosztályu népiskolák régi vallástani tanterve érintetlenül hagyatván, a legegyszerűbb eljárás volna az egyházmegyéknek az ezen tantervre tett megjegyzéseit figyelmen kivül hagyni. Ezt azonban mégsem tehetjük, mert az egyházmegyék az eddigi tantervvel szemben szinte egyöntetűen mutatnak reá egyes, figyelmen kivül alig hagyható megállapításokra és követelményekre. Ilyen: annak megállapítása, hogy a bibliatörténeti tananyag, főleg a III. és IV. oszt.-ban, túlságosan bő, ennélfogva vagy felülvizsgálatra szorul a tekintetben, hogy mi hagyandó ki és mi tanítandó belőle, vagy megengedendő, hogy a tantervben minimumként jelzett bibliatörténetek maximumok legyenek, amelyekből az illető tanító a tanítási lehetőségek szerint kiválaszthassa a tantervben kitűzött cél elérésére szükséges minimumot. Ilyen továbbá annak megállapítása és hangoztatása, hogy az V. o.-ban az egyetemes egyháztörténet, a VI. o.-ban pedig a magyarországi ev. egyház története legyen a tananyag. Ilyen követelmény végül, hogy a tantervben fölvett énekek száma csekély lévén, azok a helyi viszonyok szerint kibővítendők.

Nagyon egészségesnek találom a győri egyházmegyének azt a javaslatát, hogy a káténak a keresztségröl és úrvacsoráról szóló része ne a hatosztályu népiskola, hanem a konfirmációi oktatás anyagát képezze.

Mint megszivlelésre érdemes gondolatot említem meg a tolna-baranyasomogyi egyházmegyének azt a véleményét, hogy a bibliaismertetés már a IV. o.-ban kezdődjék el a Szentírásnak és könyveinek egész rövid megismertetésével; a győri egyházmegyének azt az óhaját, hogy az egyháztörténetben Thököly szerepe domboríttassék ki; a tolna-baranya-somogyi egyházmegyének azt a kívánságát, hogy a VI. o. egyháztörténeti tananyagába a magyar