Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932
1930
80 lj cl önvizsgálatra akart bennünket indítani. És sokunkat bizonyára indított is. Mi, lelkészek sokat elmulasztottunk. Sokat alkalmakban, sokat munkában. Elmulasztottunk sokat imádkozásban. Elmulasztottunk sokat lelki épülésben. Elmulasztottunk igen sokat alázatos és lelkipásztori hűségben. Azért amikor úgy érezzük, hogy válsághoz értünk, válsághoz jutott országunk, egyházunk, süt a keresztyénség — mert világviszonylatban a keresztyénség is válsághoz jutott —: óh akkor mi ránk óriási felelősség súlya nehezedik és akkor nem szabad nekünk úgy viselkednünk, mint azoknak a gyermekeknek, akik hallják a sípot, de nem táncolnak; hallják a sírást, de nem indulnak meg rajta. Nekünk könyörögnünk kell az Istenhez: adjon nekünk, lelkészeknek ébredést. Mert bizony mondom, szörnyű ítélet lesz ránk nézve, ha a gyülekezetek és az egyház felébred, ellenben a pásztorok alusznak. Éppen azért én igaz örömmel és hálás köszönettel üdvözlöm a püspök úr azon bejelentett tervét, hogy a lelkészek számára lelkigyakorlatokat akar tartani. Ezekből nagy lelki haszon háramlik a lelkészekre és rajtuk keresztül a gyülekezetekre. Valamint hálásan megköszönöm mindazoknak a fáradozását, akik ebben a lefolyt közigazgatási évben is igyekeztek a közös épülésnek a lehetőségeit és alkalmait elősegíteni. így különösen köszönöm a theol. fakultás tanári karának azt a fáradozását, amellyel a soproni konferenciát rendezték. Egyúttal kérem a lelkésztestvéreket arra, hogy keressék az egymással való érintkezést. Nem a falusi izoláltság fáj nekünk, amely a társadalmi élettől izolál, hanem amely bennünket a testvérektől elválaszt. Buzdítom tehát a lelkésztestvéreket egytittmunkálkodásra a hitnek és szeretetnek jegyében. Isten áldását kérem ezen mai közgyűlésünkre is. Az elnöki megnyitó a jelenlevők részéről élénk helyesléssel találkozott, miért is a közgyűlés elhatározza, hogy azt teljes egészében felveszi jegyzőkönyvébe s belőle külön lenyomatot készíttet. 2. Alelnök Scholtz Ödönnek a közgyűlést bevezető prédikációjáért köszönetét mond; a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Takács Elek és Meterházy Sándor tagtársakat kéri fel. 3. Kiss Samu titkár az ágostai hitvallás jubileumával kapcsolatban ünnepi deklarációt olvas fel, melyet a közgyűlés állva hallgat végig: A dunántúli evang. egyházkerület lelkészegyesülete az ágostai hitvallás bemutatásának négyszázados jubiláris évfordulóján lelkében egy Ebenhaézert emel. a) Ennél az emlékoszlopnál evangélikus keresztyénhez méltóan mindenek előtt is fölfelé tekint s bensőséges hálával adózik a kegyelem Istenének, hogy az egyházban örökké munkás Szentleikének megvilágosító és megszentelő erejével a maga ügye mellett új apostolokat teremtett, akiket a Krisztus által egyedül az evangéliumban kijelentett üdvigazságokról való bizonyságtételre elhívott, összegyűjtött s vallást tett hitükben a Jézus Krisztus által mindvégig meg is tartott. b) Azután visszafelé a múltba tekintve kegyelettel emlékezik ama kiválasztott férfiakról, akik emberi felfogásoknak be nem hódolva s hatalmi
