Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932

1928

5

Mely alkalommal:

1. A közgyűlést megelőzőleg istentisztelet tartatott, amelynek keretében Németh Károly aljegyző imádkozott és a Szentirásból János evangéliumának 15, 4—8. verseit olvasta.

2. Az istentisztelet bevégeztével dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő ur a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést:

Főtisztelendő és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés!

Hitrokoni szeretettel üdvözlöm az egyházmegyék, tanintézetek kiküldötteit és a szép számban egybesereglett híveinket.

Köszöntőm a virágzó győri gyülekezetei, mely készségesen hivott és a történelmi múlt által megszentelt falai között meleg szeretettel fogadott bennünket.

Az elmúlt esztendő sem hazánk, sem egyházunk helyzetében nem hozott könnyebbülést. Változatlanul áll a küzdelem, melyet fennmaradásunkért, megélhetésünkért immár tiz súlyos, megpróbáltatásokkal teljes esztendő óta folytatunk. A békekötés által reánk kényszerített mostoha viszonyok között mind nehezebben tud az ország, benne a mi amúgy is szegény egyházunk boldogulni.

Ellenségeink ezt rég tudják és titkolt örömmel nézik a trianoni helyzet folytán bekövetkező elszegényedésünket.

A jóbarátok — be kevesen vannak —, szeretnék a bennünk körülvevő vasgyürüt a szó és meggyőzés fegyverével tágítani, ezáltal fennmaradásunknak és fejlődésünknek biztos alapot adni.

De mit csinálunk mi? Levontuk-e a közelmúlt szomorú leckéjének tanulságait?

Tudunk-e egy egységes gondolat körül csoportosulni és félretéve minden önérdeket annak megvalósításán munkálkodni? Megtanultuk-e egymást becsülni? Akarunk-e hazánkért, egyházunkért önzetlenül dolgozni?

Sajnos erre és még számos ily irányú kérdésre a válasz nem az, amit egy eltiport, de önérzetes nemzet fiaitól várni lehetne.

A társadalom elkülönülése ma épp oly erős, mint a háború előtt volt, az önzés semmit sem veszített erejéből, de a megromlott gazdasági viszonyok még nagyobbra növelték.

Viszont veszít erejéből az egymást megbecsülés nemes kötelessége.

Egységes gondolat még lobog az elfásult szivekben, de hiányzik a lelkierő, mely az azért való munkát, áldozathozatalt, a kéz a kézben való együttes fellépés eszményi magaslatokba emelő lendületét kiváltaná.

Önzetlenség, egymás megbecsülése, felebaráti szeretet, békesség hirdetése és gyakorlása elsősorban az egyházak hivatása és kötelessége.

Sajátságos és elszomorító, amit e téren megcsonkításunk óta tapasztalunk.

A kommun után úgy látszott, hogy a r. kath. és protestáns egyházak közötti viszony bensőségesebbé válik. Bizonyos együttműködésre nyílott kilá