Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932
1927
34 A zalai, egyházmegyei lelkészértekezlet a Miatyánk, a Tizparnncsolat és a Hiszekegy teljes szövegének hivatalos megállapítását sürgeti. Az egyházkerület közgyűlése bizonyára megnyugvással értesül az egyházmegyei Lelkészegyesületek tervszerű munkálkodásáról, mely méltó koronát nyer az egyházkerületi Lelkészegyesület irányában és egységes programmú munkájában. 17. Tanítóegyesületek munkája. Az egyházmegyei Tanítóegyesületek az elmúlt egyházközigazgatási évben is élénk tevékenységet fejtettek ki. Mindegyik Tanítóegyesület tavasszal és ősszel gyülésezett s behatóan tárgyalta a tanílóság státus-ügyein kívül a legégetőbb tanügyi problémákat. Tervszerű öntudatossággal munkálkodtak a népoktatás szintjének emelésén. Az egyházkerületi Tanítóegyesület nagy buzgósággal gyűjti össze az egyházmegyei Tanítóegyesületek munkálkodásának szálait, de ezen kívül irányítólag befolyásolja azok munkálkodását is. Ez a derék és kiválóan sok munkát végzett egyesületünk eleven forrása a tanítói szolidaritásnak, az egységes egyházi közszellemnek, az egyházias gondolkodású és az egyházért dolgozó tanítói típusnak. Ezt a célját a tanítói öntudat, a hivatásszeletet erősítésével, elméleti és gyakorlati előadásokkal szolgálja. Örömmel emlékezem meg arról, hogy egyházkerületi tanítóegyesületünk altruisztikus irányban is élénk tevékenységet fejt ki. Tagjainak tiszteletreméltó áldozatkészségével oly jóléti intézmény létesítésén fáradozik, mely egykor áldott segítőmunkát lesz hivatva betölteni a megfáradt tanítók, özvegyek és árvák szomorú életében. Úgy az egyházmegyei, valamint az egyházkerületi tanítóegyesületek munkája méltó az egyházkerület elismerésére és hálájára. 18. Gyámintézet. Egyházkerületünk Gyámintézete az elmúlt évben is buzgón munkálkodott szamaritánusi feladatainak teljesítésében. A gyűjtés végső eredménye nem volt ugyan még megállapítható, de remélhetőleg az az egyházkerület ez évi gyűjtése ismét fejlődést fog mutatni, az egyetemes Gyámintézet vezetősége értékes és helyes módszerrel igyekezik bevinni a Gyámintézet gondolatát s a gyámintézeti kötelességeket az egyház köztudatába. De ennek elismerése s a mutatkozó eredmények fölötti öröm sem gátolhatnak annak kimondásában, hogy még most sem látom a Gyámintézetet olyan eleven, aktiv egyházi intézménynek, mint amilyennek szeretném látni. Sok gyülekezet mostohán bánik vele. Fél a gyámintézeti gyűjtéstől s inkább gyülekezeti adománnyal váltja meg a gyűjtés kötelességét. Lelkészek, tanítók, iskolák sem érzik olyan közel szivükhöz, mint kellene. Pedig a Gyámintézet az evangélikus egyházpolitikának egyik leghatalmasabb munkaeszköze. Ez az egymásért való felelősségnek éles kifejezése, az egymásért dolgozás parancsba foglalása. Ez a hitéletnek a szeretetéletbe való átvezetése. Ez a tágítható aranyabroncs, mely az egyház közösségébe öleli az elszórt gyülekezeteket. Ez a krisztusi irgalmasság prófétája, a segítő szeretet minden nyomorúságban és éjszakában hangzó harsonája, mely bátorságot ébreszt a csüggedőkben, meggazdagít a szegénység vergődésében s felemel az életképtelenség esett-
