Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926-1932

1927

26

9. Zalai egyházmegyében :

A Balatonarácsi Szeretetházban 6 ev., a balatonfüredi polgári iskolában 2 ev. gyermek ref. hitoktatásban részesül. Balatonhenyén, Monoszlón, Zsófiapusztán, Nemespacsajonl — 1 evang. gyermek nem részesül hitoktatásban.

Igyekeztem teljes képet nyújtani a még szervezetlen hitoktatási munkakörről. A tanulók csekély száma a legtöbb helyen lehetetlenné teszi a kérdés teljes megoldását. De igenis mindent el kell követnünk, hogy a kérdés megoldható részeit megoldjuk s hogy az evang. sajtó felhasználásával gondoskodjunk az evangélikus egyházi szellem érvényesítéséről.

10. Püspöki egyliáflátogatás. Az elmúlt közigazgatási évben Isten jósága ismét lehetővé fette számomra az egyházlátogatások folytatását. 1927 évi május hó 18-29. a Tolna—Baranya—Somogyi egyházmegyében folytattam megkezdett körutamat s meglátogattam : Német- és Ráchidas, Alsónána, Bátaapáti, Bonyhád, Majos, Kismányok, Izmény, Mucsfa, Mekényes, Ráckozár anyagyülekezeteket, továbbá Maráza, Zsibrik, Váralja, Győré, Nagyhajmás, Bikái és Tófű leánygyülekezeteket. A győri egyházmegyében szintén folytattam és be is fejeztem egyházlátogató' körutamat és junius hó 7-13. meglátogattam: Lébény, Tárnokréti, Rábcakapi, Bezi, Mérges, Kisbabot, Bönyrétalap anyagyülekezeteket.

Minden gyülekezetbe lelkiismeretes előkészület után mentem. Összeállítattam a gyülekezetek anyagi, valláserkölcsi és hitéleti helyzetképét, azokat lelkiismeretesen áttanulmányoztam, úgyhogy már előzetesen megismertem a közelebbi helyszíni vizsgálatot igénylő kérdéseket.

A látogatás alkalmával megfigyeltem a gyülekezet egyházi életének minden megnyilvánulását. Megvizsgáltam az egyházi vezetők egyéniségét, munkálkodását és kötelességteljesítését. Igyekeztem bepillantani a nép gondolkodásába és sajátos pszichéjébe. Most is élénken éreztem, hogy az egyházlátogatás elsőrendű püspöki munka s az egyházi élet érősítéséért munkálkodó püspök nélkülözhetetlen iskolája. Az egyházi vezetők munkája mellett meglátom a gyülekezet népének viszonyait. Az egyes ember buzgalmán, hűségén kívül sok helyen felismerem a kicsinyesség, anyagiasság, rosszakarat, közönyösség, szükkeblüség sokszor lappangó, félve rejtőzködő, máskor álarc nélküli nyilt tobzódását, mellyel lehetetlenné teszi, megakadályozza, gáncsolja a lelkész és tanító munkáját s azt sokszor valóságos heroikus önfeláldozássá teszi. De bizony lát a püspök olyan gyülekezetei is — nem ezen évi tapasztalatomra gondolok — melyben a gyülekezet népe tágra nyitott szemekkel, szomjúságtól szikkadt szívvel várja az életébresztő munkát, szinte kínálja anyagi, lelki képességeit, melyekből új élet tenyészete fejlődhetik, de a lelkész élettelenül alszik gyülekezete mellett. Hányszor lesz a bölcső koporsóvá, ki tudná megmondani?!

Egyházlátogató körutamon mindenütt megvizsgáltam a gyülekezet anyagi helyzetét. Megtekintettem az összes épületeket, ellenőriztem azok jókarban-