Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925

1920

tanácskozásra hívta meg a protestáns egyházak püspökeit és egyházkerületi felügyelőit. Ünnepélyes nyilatkozatban kijelentették ez alkalommal, hogy a kormány nem tekinti programm-pontjának az egyház és állam különválasztását. Ha mégis a kormány akaratától eltérőleg a parlament kimondaná a szeparációt, úgy a kormány arra fog törekedni, hogy az egyháznak megfelelő idő biztosittassék az uj helyzetre való előkészülésre. Kijelentették, hogy a kormány az egyház fokozott anyagi segélyezésére hajlandó. Belátja, hogy a lelkészeket nagyobb mértékben kell segélyezni s épen azért a congrua-törvényt revízió alá veszi.

A személyes tárgyaláson kifejezésre juttattam a kormánnyal szemben fennálló súlyos aggodalmunkat Rámutattam arra, hogy a kormány radikális iránya nemcsak egyházunk létét és jövendőjét, hanem a keresztyén eszmények megdöntésével együtt nemzetünk jövendőjét is veszélyezteti. Ugyanakkor felhívtam a kormány figyelmét azon körülményre, hogy a róm. kath. egyház földbirtokainak a földbirtok-reformmal kapcsolatos megváltása közelről érinti protestáns egyházunkat. Amennyiben a róm. kath. egyház földbirtokainak egy részét az állam megvásárolná, úgy feltétlenül szükségessé válik az 1848: XX. t-c. megfelelő végrehajtása. Az állam elégítse ki a megfelelő tőke kifizetésével protestáns egyházunkat, mégis ezen tőke egy részét a róm. kath. egyház birtokában maradó földbirtoknak megfelelő arányban bocsássa földbirtokban rendelkezésünkre. A kormánnyal folytatott tárgyalások eredményeiről

1918. évi november hó 19-én 3788/1/1918. számú levelemben tájékoztattam az egyházmegyéket.

1918. évi november hó 20-án kelt 3793/1/1918. számú levelemben az egyházmegyék elnökségeivel és egyházkerületünk .vezető férfiaival megismertettem a politikai helyzetet s kikértem tanácsukat egyházunk érdekeinek erőteljes megvédhetése céljából.

Ugyancsak november hó 20-án 3775/1/1918. szám alatt körlevéllel kerestem fel az összes gyülekezetek lelkészeit és tanítóit, valamint tanintézeteink igazgatóságát s a nehéz megpróbáltatásban igyekeztem erőt ébreszteni lelkűkben az evangéliom világosságával megvilágított kötelességek teljesítésére.

A Károlyi-kormány radikalizmusa azonban mindjobban erősödött. Csakhamar nyilvánvalóvá lett, hQgy a kormány politikai iránya a szélső radikalizmus, mely végveszedelembe sodorja hazánkat, nemzetünket és keresztyén egyházunkat Egyházunk ez időbeni állásfoglalását kifejezésre juttatja az általam szerkesztett

1918. évi december hó 5-én kelt memorandum, melyben evangélikus egyházunk követeléseit rövid pontokba összefoglalva megállapítottuk. A memorandum pontjai a következők :

1. Evangélikus egyházunk a történelmi folytonosság alapján feltétlenül ragaszkodik évszázados küzdelmekkel kivívott, törvé