Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925

1920

történhetik. Vagy 1., az állam kielégíti a protestánsok jogigényét is s a róm. kath. egyház állami eredetű javainak megjelelő javakat biztosit számára, vagy 2., a róm. kath. egyház állami eredetű javait köztulajdonba veszi s ennek megtörténte után az egyházak között igazságos uj osztályt csinál.

Kizártnak kell tekinteni azt, hogy az állam a prot. egyházakat véglegesen kielégítse a róm. kath. egyház állami eredetű vagyonának arányában. Sőt tekintettel az állam teherbíró képességének megfogyatkozására, az is kétségesnek látszik, vájjon képes lesz-e az állam a törvények alapján járó eddigi állami hozzájárulásokat megadni ?

Számolni kell azzal, hogy a történelmi és gazdasági kényszerűség a róm. kath. egyház állami eredetű javainak szekularizációjához vezet. Megjegyzem, hogy a protestáns egyház mindeddig a szekularizációt nem követelte, hanem csak a vagyoni viszonosságot és egyenlőséget s az állam belátásától tette függővé ezen kérdés megoldásának mikéntjét.

Az együttműködés biztosítása céljából a róm. kath. egyház nyújtson biztosítékot az az 1848: XX. t.-c. 3. §-ának becsületes végrehajtására.

Amennyiben pedig a prot. egyházak jogigényének kielégítésére az állam anyagi ereje elégtelennek bizonyulna, tegye a róm. kath. egyház lehetővé a kérdés olyantén megoldását, hogy az általa az államnak önként felajánlandó állami eredetű egyházi vagyonból a keresztyén egyházakkal szemben [barátságos indulatu állam az egyházakat egyenlő mértékben támogassa s ennek megvalósítása céljából uj osztályt csináljon. Az egyház szükségleteinek csak egy része biztosíttatnék az ellikvidált egyházi vagyonból, másik része a különböző egyházakban egyenlően kivetendő egyházi adóban nyerne fedezetet.

Azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a történelmi következményképen esetleg bekövetkező ama szekularizáció, mely nem egyházellenes célzattal történik s melynél a módozatok feltétele és a végrehajtás megállapításánál érvényesül az egyház irányítása, erkölcsileg emelné a róm. kath. egyházat, erősítené a prot. egyházakat s igy feltétlenül az egyetemes keresztyénség emelkedését vonná maga után. A felszabaduló ellikvidált egyházi vagyonban az állam is tekintélyes anyagi eszközt nyerne súlyos államadósságának fedezésére. Ellenkező esetben félő dolog, hogy a róm. kath. egyház rövid idő alatt a ma megmenthetőt is elveszíti s ezzel veszedelembe sodorja elsősorban önmagát, másodsorban prot. egyházunkat s az egész keresztyénséget.

6 A róm. kath. egyház minden erejével tegye lehetővé, hogy az egyházak egymásközötti életében az egymást megbecsülés, a megértés, a szeretet és igazi vallási türelmesség érvényesülhessen.