Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1919-1925

1920

időben egész szívvel és lélekkel ev. egyházunk mellett. Képviseljék egyházunk érdekeit erővel és bátorsággal. Sem félreértés, sem félremagyarázás, sem Ígéret vagy fenyegetés ne tántorítson el senkit se azoktól az eszményektől, melyeknek szolgálásához életét és egész egyéniségét szent esküvel kapcsolta. Sőt inkább legyen minden ev. tanító működése erőteljes manifesztációja annak, hogy működése nem pusztán kenyérbiztositás, hanem lelke meggyőződésének érvényesítése.

Isten iránt eltelt hálával állapítom meg, hogy egyházkerületünkben a Károlyi forradalom időszaka alatt nagyobb zavarok nem voltak. Az egyházközségek és iskolák — számba alig jöhető kevés kivétellel — a régi evangéliomi szellemben teljesítették hivatásukat. Áldva-áldom e kegyelemért a megsegítő Isten szent nevét.

Fájdalom, a nemzetet rettenetes végzetétől visszatartani immár nem lehetett. Az állam törékeny szekerét már régóta idegen erők kormányozták a kormány Jielyett. Lassanként kivetettek törvényt, alkotmányt, nemzeti és erkölcsi eszményt s feltartóztathatatlanul sodorták rettenetes vesztébe.

2. A proletárdiktatúra: 1919. évi március hó 21-én kitört a proletárdiktatúra s az állam vezetését a forradalmi kormányzótanács vette át. Első rendeletével kimondotta az egyház és állam szétválasztását, majd egymásután következő rendeletéivel a legerőteljesebb támadásokat intézte a keresztyén egyházak ellen. Megszüntette a kötelező adózást, elrendelte az egyházi vagyon elvételét, megszüntette a kötelező vallásoktatást, államosította az összes felekezeti iskolákat, elrendelte az egyházi anyakönyvek beszolgáltatását stb.

A gyülekezetek vezetőit március 30-án kelt 782/1/919. számú leiratomban tájékoztattam a követendő eljárásra vonatkozólag. Április hó 9-én az egyetemes egyház elnökségével együtt tárgyaltam Garbai Sándorral, a forr. kormányzótanács elnökével és Fáber Oszkár népbiztossal.

Nehéz megpróbáltatásos hónapok következtek ezután. A mérhetetlen szenvedésekből ev. egyházunk is bőségesen kivette a maga részét. De Isten iránt eltelt hálával elmondhatjuk, hogy a megpróbáltatásban nem törte össze az embereket, hanem inkább felemelte őket. Gyülekezeteink, lelkészeink nem szegültek ellene az egymásután következő törvénytelen rendelkezéseknek, hanem egyszerűen egész szívvel és lélekkel teljesítették Istentől adott szent hivatásukat. A szószékről az örökkévaló evangeliom hamisítatlan tiszta igéje áradt alá s megerősítette és bátorságra biztatta a megfáradt lelkeket. A templomok, mintha nemcsak lelki szükségletük kielégítésére, hanem élő tiltakozásképen gyülekeznének össze a hívek,—vasárnaprólvasárnapra megteltek. Az összetartó testvéri szeretetnek, az egyházhoz való ragaszkodásnak, a gyülekezeti közösség és a lelki