Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918

1916

— 18 —

a vezért remélik feltalálni, ki jó időben, rossz időben még az idők forgatagában is, zivataraiban is biztos kézzel tudja és fogja szent egyházának hajóját a békesség és boldogulás révpartjára kormányozni.

És Te kedves testvér, azon bizalmat, mint megbecsülhetetlen előleget igazolni tudod és fogod is a jövőben, mire nézve kezesség nekünk a múltad. A férfikor verőfényes delén, viruló testi és lelki erőben, kisebb, szükebb körben kifejtett munkásságod biztosítékot nyújtott a híveknek, éltes toliadon a szív mélységes melegéből fakadt nyilatkozatod, hogy a Te vallásod a Krisztus vallása, lelki vezérszerepre való hivatottságodról tanúbizonyságot nyújt nem egy becses irodalmi munkád, mely a napi élet gőzköréből a hitvilág, az ideálok tisztult légkörébe — mint mondád „ad astra“ a csillagok világába vezessen.

Munkaköröd a mai nappal határaiban megnövekedett. Sokat bíztunk benned eddig, soknak, többnek reménységére jogosítottál bennünket múltaddal.

Ezen bizalomnak birtokában nyugodtan haladj egyházkerületed élén kedves testvér ! Jó helyen vagy ! Körülötted a lelkésztestvérek tiszteletreméltó gárdája, mely Tőled, aki „inter pares primus“ lettél, bizalommal várja az irányító szót, a szóhoz a példát adó cselekedetet, hogy egyesült erővel építse és védje a hitélet lelki házát a gyülekezetekben, a társadalomban, a hazábán. S teszi ezt bátran és kitartóan, mert nem marad magára, beigazolta a Dunántúli világi renden levő fiainak zöme régen, mily lelkesen és bölcsen érzi az egyetemes papság eszméjét, a megalkotott evangéliumi egyesületben nemes megértéssel és áldozatkészséggel ápolva a maga részéről is, mint az Úrnak választott királyi papsága, a hitélet megszilárdulását és terjedését. S meglásd, a szent munkában nem maradtok magatokra, megnövekszik azon családok száma, melyek „még tisztelni tudják az Urat.“ (Jós. 24. 15.) Ott virul fel az a gyülekezet, mely Istenen és önmagán kívül nem szorulva senkire, áldozatkészségébe elmegy önként és örömest erejének véghatáráig, ha egyházáról s annak intézményeiről van szó.

Püspöki tisztednek, kedves testvér részleteiről és kötelességeiről szólnak az alkotmány és egyházkerületednek szabályrendeletei, minderről egyenként megemlékeznem ez alkalommal nem lehet.

Egyre kérlek, engedd, hogy kérhesselek.

Az egyház féltett, drága kincse az iskola, annak mindenrendű s fokozatú alakjában. A nevelésügy volt a reformátoroknak első gondja és teendője egykor, egyházunknak egyenesen, élet kérdése ma, ha a tanító egyház nevére érdemes akar maradni. Itt virul az egyház és a haza virága, itt épül fel mindkettőnek jövője, ápold, fejleszd, védjed s ha ér csalódás a közéletben, ide menekülj szerető sziveddel, a serdülő ifjú hívek fejlődésének, haladásának láttára megszűnik a kishitűség s győzelmes marad a jövőbe vetett hit és remény.