Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914-1918
1916
7 dotta „úgy érzem magamat, mint mikor egy szív ketté hasad“. A lendületes szép beszéd jegyzőkönyvbe vétetni határoztatok. 3. Az egyházmegyék küldöttei beadják megbízóleveleiket. Ezeknek számbavételével az elnökség kihirdette, hogy a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületnek 1916 augusztus hó 23-ára Nagykanizsára összehívott gyűlése törvényesen megalakult, egyúttal jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Berzsenyi Dezső, dr. Kluge , Endre, Varga Gyula és Scholtz Ödön urakat felkérte. 3- A közgyűlés törvényes megalakulásával az egyházkerület nagyérdemű felügyelője átadja felolvasás végett, a távollevő püspök úr Öméltóságának az egyházkerület közgyűléséhez intézett levelét, mely így szól : Főtisztelendő és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés ! Midőn a múlt évi egyházkerületi közgyűlésen kijelentettem, hogy — amennyiben lehetséges — a püspöki hivatalt még a háború befejeztéig megtartom : azt hittem, hogy a háború rövid időn véget ér s egészségem — legalább az addigi állapotban — megmarad. Reményemben csalódtam. A hadvész haragja nem fárad — egyre dúl. Másrészről egészségi állapotom egy, ez év kezdetén jött betegséggel annyira megrendült, hogy hatását még ma is folyton érzem s az egészség visszatértéhez már nincs is reményem. Az életkor és a betegeskedés nyugalomra indítanak. Ezek folytán tisztelettel bejelentem végleges lemondásomat. Hálás köszönetemet fejezem ki egyházkerületi felügyelő úr Öméltóságának a részéről mindenkor tapasztalt jóbaráti, elnöktársi nagyrabecsült szívességéért. Hálásan köszönöm a tisztikarnak, az esperes, egyházmegyei felügyelő, egyházfelügyelő uraknak, a lelkész-, tanár és tanító uraknak, mint munkatársaimnak gyöngeségeim iránt tanúsított szives elnézésüket, áldozatkész, feledhetlen, hü támogatásukat a hivatal terhének hordozásában. Isten áldását kérem a közgyűlésre, ennek minden tagjára, egyházkerületünkre, evangélikus egyházunkra ! Mély tiszteletem kifejezésével Főtisztelendő és Méltóságos Egyházkerületnek Pápa, 1916 augusztus 15-én alázatos szolgája: Gyurdtz Ferenc püspök. A levél váratlan tartalmának hallatára egyre nagyobb, mélyebb csend üli meg a lelkeket és mintha csak-minden beszédes ajk becsukódott volna, az egész gyűlés egyideig mély csendességben némán hallgat. De nem csuda, hiszen e nagyjelentőségű epistolában főtisztelendő és méltóságos Gyuíátz Ferenc, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület nagyérdemű püspöke, püspöki állásáról végkép lemond és mint egykor a nagy Pál apostol, oszlopos tagja
