Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911-1913
1912. augusztus
3 csak a hitnek világgyőző hatalmát mutatja, hanem a szeretet nagy törvényét is hirdeti, amely mások iránt testvéri érzületre kötelez, arra tanít, hogy mindenkiben ismerjük el és tiszteljük az emberi méltóságot. De a testvériség ne csak szavainkban nyilatkozzék, ezt tanúsítsák tetteink is. Örök igazságot mond e szavakban az apostol : „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben vagyon, az Istenben vagyon“. Más szóval az ember akkor jut legközelebb az Istenhez, mikor felebaráti szeretetből önzetlenül munkálkodik embertársai boldogitásán. A jézusi szeretet az erkölcsi világban a nap, melynek rendeltetése, hogy folyton emelkedve melengető sugaraival mindinkább oszlassa a lelki, testi nyomor bántó ködét, fakassza a bizalom, megelégedés, remény virágait s közelebb hozza Isten országát az élethez. Ily, az igaz szeretet lelke által vezérelt törekvés iránt, bárhol találjuk azt: mutassunk pártoló részvétet. A szocziálizmus, amig a jóltevő szeretetre hivatkozik, ennek mindenekre kiterjesztését hangoztatja : addig az újszövetség alapján áll. Amidőn a gyöngék számára védelmet követel, az ügyefogyottakról való gondoskodást, az elesettek felsegitését sürgeti : akkor Jézus parancsára utal, mely így szól : „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat“. Ha a fáradalom tövisei mellé a jog virágainak is odahelyezését kívánja ; ezzel is az evangéliomból hangzó igazságra támaszkodik: „méltó a munkás az ő jutalmára“. Ha a munkának megbecsülését, a társadalom életére kiható fontosságát emeli ki s az abban való résztvevést közös kötelességül óhajtja tekintetni : akkor is csak a bibliában kimondott elvet követi : „aki dolgozni nem akar : az ne is egyék“. Amidőn oda törekszik, hogy a társadalom intézményeivel, törvényeivel ne csak a tőke érdekeit szolgálja, de tekintse feladatának a nap hévségét és terhét hordozó munkásosztály boldogulásán is rendszeresen közremunkálni, helyzetét törvényhozás utján, alkalmas intézkedésekkel javítani, jövőjének biztosításához gyámolitást nyújtani, czélja ekkor is megegyez az evangéliom szellemével. Jézus maga int igy mindeneket: „Valamit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek : ti is ugyanazt cselekedjétek ővelük“. Ha belátjuk, hogy a józan irányú szocziálizmus itt jelzett czéljai nem ellenkeznek az evangéliom tanaival, ha beismerjük, hogy a szegény nép ügyével foglalkozó munkálkodás nem lealázó, hanem az Üdvözítő által elénk tűzött legszebb feladat s azért készséggel fáradozunk, hogy egyházunk működése a részvét ébresztésével, a szeretet jó tetteivel mindig világosabb bizonyságot tehessen a Krisztusnak közöttünk munkálkodó leikéről : akkor elérjük azt, hogy a mérsékelt szocziálizmus az egyházban nem ellenséget, hanem az élet bajainak orvoslásánál hű szövetségest lát s igy nem ostromolja, hanem tiszteli. Elérünk annyit, hogy az emberszeretet áldásos munkája lefegyverzi a létező rend felforgatására törő szélső irányzatokat : a kommunizmust, az anarkizmust, amennyiben kivonja hatásuk alól az egyházhoz, mint az őt örömében, bajaiban egész életén át résztvevő kézzel támogató lelki anyához ragaszkodó népet. Egy radikális szocziálista nyíltan kimondta, hogy : „Mi csak akkor győzünk, ha az egyházak és papjaik végkép elhanyagolják a názáreti Jézus parancsá-1*
