Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910
1908. augusztus
9 Hrabovszky István ur, a vasi felső egyházmegye felügyelője a közóhaj előtt készségesen meghajolván, lelkes beszéddel foglalta el ezen közgyűlés tartamára a világi elnöki széket. 4. Az egyházmegyék és tanintézetek képviselői megbízó-leveleiket beadván, a közgyűlés az elnökség által megalakuljak jelentetett ki, s az erről felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökségen és jegyzői karon kívül felkérettek : Egyházi részről : I’só Vince győri- és Madár Mátyás felpéczi lelkészek. Világi részről: Dr. Berzsenyi Jenő és Csemez István felügyelők; a tanító kar részéről pedig: Szutter Dániel pápai tanító. £>- Az egyházkerületi pénzügyi bizottság elnöke : Hering Zsigmond ur indítványozza, bár megkésve, de még a közgyűlés folyamán, hogy a mai istenitisztelet szónokának szép beszédéért köszönet szavaztassék. A közgyűlés magáévá tevén az indítványt, készséggel mond köszönetét Horváth Dezső lelkésznek s egyben felkéri a gyámintézetet, hogy ezen lelkes beszédet a hívek épülésére kinyomatni s minél tágabb körben terjeszteni szives legyen. 6. Püspök ur megbízásából Bancsó Antal theol. akadémiai igazgató, az 1907. évi november hó 28-án elhunyt dr. Haubner Rezső emlékének kegyeletes megörökítése czéljából a következő emlékbeszédet mondta el a közgyűlés szine előtt: Dr. Haubner Rezső emlékezete. „Aki jó és jeles tettekkel jelöli meg életének nyomdokait, annak emlékoszlopra nem lesz szüksége; akinek pedig nincsen érdeme, annak az nem használ. Legjobb, legtartósabb emlékeztető a valódi érdem.“ Egyházkerületünk utolsó, nagy szuperintendense mondotta egykor, egy királyi gyászünnepély alkalmával ezeket a szavakat. Ezekkel a szavakkal kezdi meg később magának a nagy superintendensnek életrajzát annak hivatott írója. A körülmények véletlen szövődése úgy hozta, hogy a nagy szuperintendens jeles fiáról ma ugyanebben a szentegyházban emlékezzünk meg, amelyben az idézett szavak, ama királyi gyászünnepélyen legelőször elhangzottak s amelyben egyházkerületünk 27 évvel ezelőtt, a nagynevű apának emlékére is, a gyász-istenitiszteletet tartotta. De nemcsak ez a külső körülmény vezetett engem arra, hogy dr. Haubner Rezsőről való megemlékezésemet Haubner Máté szuperintendensnek ama szép mondásával kezdjem. Erre engem sokkal inkább és főképpen a belső rokonság indított: mert úgy találom, hogy apának és fiúnak nagysága egyéniségüknek ugyanabban a főtulajdonságában gyökerezik. Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés ! Haubner Rezső dr. nem tartozott a világtörténeti nagyságok közé. Nem egyesült kezében nagy törvényhozó és kormányzó hatalom, melylyel egyesek-
