Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910
1910. augusztus
105 — ha kellett, alaposabb átdolgozással — mind megtartotta. így a réginek barátaira nézve megnyugtató lehet, hogy mindazt, ami eddig használt énekeskönyveinkben értékes volt, az újban is megtalálják. Másodsorban pedig felhasználta a bizottság Payr Sándor és Kovács Sándor kéziratban levő közös Anthologiáját, melyben egyes költők müveiből a magyar hymnologiának régebbi és újabb kincseit gyűjtötték össze. E gyűjteménynek köszönhető, hogy próbafüzeteinkben Batizi, Sztáray, Szegedi, Balassa, Rimay, Pécseli, Király, Aáchs Mihály, Petrőczi Kata, Ráday Pál, Szőnyi Benjamin, Beliczay, Kis János, Székács, Elefánt Mihály, Győry Vilmos, Szász Károly, Torkos László, Sántha, Csengey, Szabolcska és más szerzők énekei is gazdagítják a régi ismert anyagot. A bizottság soproni tagjai évek hosszú során át heti két órás üléseken gyülekeztek össze, hol a nekik kiadott munkáról beszámoltak, az összes énekeket egyenként felolvasták, bírálták és javították. Sántha Károly biz. taggal és más vidéki munkatársakkal pedig levelezés utján tartottuk fenn az érintkezést. A szöveggyüjtésen kívül kiváló figyelmet fordítottunk a dallamokra is, melyeket az elterjedtség, a zenei szépség és magyar nemzeti jelleg szempontjából válogattunk meg. E tárgyban Kirchner Elek jeles zenészünktől külön javaslatot kértünk és kaptunk s ennek figyelembe vételével Kapi Gyula elnöklete alatt külön bizottsági ülésben állapítottuk meg az uj magyar énekeskönyv dallamainak jegyzékét, melyet tájékoztatásul az „Evang. Népiskola“ f. évi 6-ik számában külön is közöltünk. Ilyen kitartó munkálkodással vált lehetővé, hogy I-ső próbafüzetünk 1900-ban, a Il-ik 1904-ben, a III-ik 1908-ban s a IV-ik és utolsó most 1910-ben megjelent. A hosszabb időközök mutatják, hogy munkánk nem volt könnyű. Sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy egyes vidéki munkatársak, akikben lett volna énekköltői tehetség, lassanként magunkra hagytak bennünket s csak nehezen tudtunk a régiek helyébe uj munkatársakat toborzani. Vojtkó Pál jeles poétánk és műbirálónk időközben elhalt. Kapi Gyula igazgató is nyugalomba vonulása után Bancsó Antalnak adta át az elnökséget, de közös munkánkban, különösen annak zenei részében nagy buzgalommal vett részt továbbra is. Rövidebb ideig Rosta Ferencz és Kárpáti Sándor is dolgoztak a bizottságban, legutóbb pedig Ihász Ferenczet hívtuk meg magunk közé. Nagy nyeresége lett gyűjteményünknek, hogy az utolsó füzetbe Csengey Gusztáv jeles poétánk is több szép éneket irt és engedett át közlésre. A bizottság tagjai között a munka oly módon oszlott meg, hogy az elnöki teendőket előbb Kapi Gyula, majd utána Bancsó Antal végezte. A bírálatban az összes tagok részt vettek, mégis legtöbb éneket bírált Bancsó Antal és Vojtkó Pál. A próbafüzetekben Sántha Károlytól 132 eredeti ének és 120 átdolgozás és fordítás van, Zábrák Dénestől 3 eredeti és 166 fordított vagy átdolgozott ének, Payr Sándortól 2 eredeti és 117 fordított vagy átdolgozott. A négy próbafüzetnek szerkesztője is az utóbbi biz. tag volt, ki az egyes énekeket hymnologiai megjegyzésekkel is ellátta.
