Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908-1910
1909. március, Emléklapok Ihász Lajos emlékére
12 sága, addig ne féltsétek az emberiség életét, szilárd alapon nyugszik boldogsága s még a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. Óh, ha van még igazi tiszta boldogság a földön, melyet e világ gonosz önző szelleme fel nem dúlt, úgy a békés családi hajlék körében, az édes otthon küszöbén belül található fel az! Azért mondja a költő: „Mint a madár a fészkére, Szomju vándor hűvös érre, Mint a gyermek anyaölbe : Vágyom én e nyájas körbe ! Itt enyelgő kis családom Közt van az én jó világom, Künn borong bár a magasban : Itt örökké csillagos van“. K. H. A mi Istenben boldogult felügyelőnk házaséletét az Ur nem áldotta meg viruló csemetékkel, kedves gyermekekkel. De azért az ő lelkét ez nem tette zárkózottá, rideggé s nem is vezette tévutakra. A családi vonás, a család iránti szent hűség s kötelesség érzete erősen ki volt fejlődve benne. Nemesen érző szive szeretetét reáruházta az árvákra, az özvegyekre és elhagyottakra. Lett szerető, gyengéd férje nejének, kit az Ég kegyelme igazi vigasztaló-boldogító angyalul adott neki. Lett hűséges ápolója annak a szép rokoni köteléknek, mely őt nemzetünk örök dicsőségének: Jókainknak családjához fűzé. Lett hű gondviselője, bölcs nevelője kedves gyámfiának! Lett igazi gondos atyja cselédeinek, kik ő hozzá nem félelemmel, rettegéssel közelitének, mint valami kegyetlen zsarnokhoz, — hanem bizalommal, szeretettel, hűséges ragaszkodással, mint a szerető gyermekek szoktak közeledni szerető atyjukhoz. Lett végrendelete által istápja, gyámola azoknak, kik az életben a legszerencsétlenebbek; kik nem ismerik az apai kéz gondos vezérlését ; nem ismerik még az anyai szívnek sem áldott melegét ; kiknek nincsen otthonuk s szánandóbbak az égi madárnál, melynek van pelyhes, puha, meleg fészke; szánandóbbak az erdő vadjainál, melyeknek van barlangjuk, védő bokruk, takaró lombjuk; de nekik nincs senkijök, ki mondaná: szeretlek gyermekem ! íme a mi boldogult felügyelőnk nemes részvéte ezeket karolá fel, ezekről kívánt gondoskodni itt e nemes városban, ennek egyetértő támogatásával, megemlékezvén Jézusnak szavairól : „Valaki az ilyen kicsiny gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engemet fogad be!“ Aki igy teljesiti a család iránti szent kötelességét, annak tisztelettel adós a világ, annak emléke áldásban marad; a Szentirás szavai szerint: „Soha meg nem rendül, örök emlékezetben lészen az igaz !“ II. De, Keresztyén Hívek, van a mi boldogult felügyelőnk életének egy másik szép vonása is, mely emlékét felejthetetlenné teszi mindazok előtt, kik előtt a haza neve nem egy üres szó, hanem egy szent fogalom, mely magába zár mindent, ami szivünknek kedves, drága és szent. Ü híven teljesítette kötelességét nemcsak a család, hanem a haza iránt is. Nem a lármás, nagyhangú hazafiakhoz tartozott ő. Idvezitő Jézusunk nyomdokain halad ő itt is, kiről
