Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1901
I *— 3d — Az érdem elismerésének ezen szerény jelvényeit méltéztassék úgy fogadni, ahogyan adjuk : igaz szeretettel ! Isten óvja, tartsa Nagy tiszteletű séged drága életét a család, az "egyház és a haza javára hosszan, sokáig ! Úgy legyen!“ Nt. Poszvék Sándor ur meghatottan mond köszönetét az egyházkerület iránta érzett elismerésének és őszinte ragaszkodásának eme nem várt ujibbmegnyilatkozásáért s a következő, mély érzelemtől áthatott szép szavakkal veszi át a neki átnyújtott emlék-tárgyat: „Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés! A megindultság e komoly pillanatában alig találok szót, a megfelelő szót legalább nem, hogy tolmácsoljam azokat az érzelmeket, melyek a jelen pillanatban bensőmben hullámzanak. Annál kevésbbé vagyok erre képes, mert váratlanul történt, sejtelmem sem volt arról, hogy a jelen egyházkerületi közgyűlés az én csekélységemmel fog foglalkozni. Ha valaha éreztem parányiságomat, kicsiségemet, eme reám nézve annyira lélekemelő pillanatban érzem azt. Én mindig az egyházkerület lekötelezettjének éreztem magamat s ez volt — nyíltan megmondom — a büszkeségem. Ma is csak ezt az egyet érzem t. közgyűlés ! Midőn 1868-ban az ehker. bizalma a fontos pénzügy vezetése tekintetében felém fordult, ón akkor még ifjú koromban ezt a bizalmat elfogadtam s megvallom őszintén: sokat gondolkoztam felette, merész, nagyon merész lépés volt ez s még sem bántam meg soha, amit a meggondolatlan ifjú elvállalt, aki talán tudatában sem volt annak a komoly felelősségnek, melylyel a főszámvevői hivatal jár. S ma, midőn az elismerésnek ezen boldogító, örvendeztető, kitüntető jeleivel találkozom, csak egyre gondolok, arra a jóságos Istenre, akinek utai nem a mi utairtk, akinek gondolatai nem a mi gondolataink, aki engem gyarló, gyönge embert megsegített, erőt adott, bog)' hivatalomnak annyira-amennyire meg tudtam felelni. Ez parányiságomnak tudatát ébreszti én bennem. Ma felujulnak lelkemben az irántam megnyilatkozott bizalomnak mindazon tényei, melyek most lelki szemeim előtt képek gyanánt elvonulnak ; a bizalom, amelylyel engem a főtiszt, egyházkerület megajándékozott, amelylyel sikerült egy-két porszemet raknom arra az alapra, amelyen Sionunk várfala nyugszik. Iía mégis ezen a téren, melyen működtem, itt-ott némi sikert tudtam felmutatni, annak egyedüli oka az volt, hogy az egyházkerület közakarata támogatta számvevőjét. Többet nem vagyok képes mondani, egyszerűen hálás, meleg köszönetemet nyilvánítom és méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a hálás érzelem, melynek e gyönge szóval igyekeztem kifejezést adni, ameddig a jó Isten éltet, szivemből nem fog kialudni soha. A jó Isten őrködjék egyházunk, egyházkerületünk felett ! Ajánlom magamat a főtiszt, egyházkerület további szives, elnéző figyelmébe.“ 1 •
