Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907

1904

128

Évi gyűléseink czélja ezért nemcsak a rideg számok kimutatása, hanem egyszersmind buzdítás a jótékonyság gyakorlására. Élesztés nélkül minden tűz elhamvad, az áldozatkészség tüze is lankad, nem szabad megrestülnünk azt újra és újra lángra lobbantam. Ez adja meg leginkább a közgyűlés ünnepi színezetét. Gyenge az én szavam ezen a helyen, de érzem, hogy súlyt ád annak a közgyűlés tekintélye s még inkább szent könyvünk Ígérete. „Kölcsön ád az Urnák, ki kegyelmesen ád a szegénynek és az ö jótéteményét megfizeti neki“. (Példab. XIX. 17.)

Minél gazdagabban volna itt asztalunk terítve, annál jogosabban idézhetnénk Esdrás szavait, melyet Nehcmiással együtt a zsidó néphez intézett, midőn annak az Isten törvényének könyvét és az istenitisztelet rendjét magyarázta : „Menjetek el és egyetek kövér állatokat és igyatok édes italokat és küldjétek azoknak ételt és italt, akiknek semmi nem készíttetett, mert a mai nap a mi Urunknak szenteltetett, ne bánkódjatok, hanem az Urnák öröme legyen nektek erősségiek“. (Nehem. VIII. 10.)

Ezen szavakkal üdvözlöm én is a főtiszt, kér. gyámint. közgyűlést, midőn azt megnyitottnak nyilvánítom.

Egyházi elnök ur meleg köszönetét mond világi elnök urnák szép megnyitó-beszédéért s indítványozza, hogy az elnöki megnyitó jegyzőkönyvbe vétessék.

A közgyűlés egyházi elnök ur indítványát elfogadja, az elnöki megnyitó-beszédnek a jegyzőkönyvbe leendő szószerinti kinyomatását határozatiig kimondja.

II. Egyházi elnök ur felolvassa következő

évi jelentését.

Mélyen tisztelt Közgyűlés !

„Mert a kürtülöknek és éneklőknek tisztek vala, egyenlőképen zengeni az Urnák dicséretére és tiszteletére“ (II. Krón. 5, 13.). Ez a mai nap bibliai jeligéje. Legyen szabad, mint a múlt években, úgy ezúttal is a nap jeligéjét állítani jelentésem élére. Az Ur dicséretére és tiszteletére kell hogy szolgáljon minden tisztességes munka, de különösen minden oly munka, mely az Ö Siona falainak építésében fárad. Ily munka elsősorban a gyámintézet áldott munkája. És azoktól, akik e munkában a vezetők, joggal elvárható, hogy kürtölők és éneklők legyenek, akik nem szűnnek meg lelkesíteni és buzdítani azokat, kik még kellőképen ki nem vették részöket ebből a munkából.

Ha visszatekintünk a mai nappal lezáruló kerületi gyámintézeti esztendőre és annak eredményére, be kell vallanunk, hogy nem elég hangosan kürtöltünk és énekeltünk mi, kiknek ez tisztök lett volna. Mert, egy-két egyházmegyét kivéve, a gyámintézeti gyűjtés jóval mögötte maradt a múlt évi gyűjtés eredményének. A dicséretes kivételek közt első helyen említendő a felső-vasi egyházmegyei gyámintézet, melynél az ez évi eredmény 225 koronával ked-