Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1901
32 — mint első jelentésében panaszolja — „az 1868/69-iki számadáshoz szükséges egyes adatokat a szó szoros értelmében összekoldultam, amikor a tanodái pénztárnál egy 120 frtnyi fűtési költség-többlet is aggodalmat okozott, araikor az egyházkerületi közpénztárt és kezelő pénztárosnak szerény 105 frtnyi fizetését majd a képezdei, majd legalább felében a közpénztárból kellett folyósítani, azon pénztárból, amely éppen a többletet elviselhette.“ A nehéz viszonyok daczára megoldotta azt a feladatot, melynek végzésére első számvevői jelentésében a pénzügyi választmányt kérte. „Egyesült munkával kell egyházunk anyagi erejének emelése által közvetve szellemi haladásának útját törni.“ Ifjúi erővel fogott a rendezéshez és mindjárt első évben sürgeti a hátralékfizetés, tőke-elhelyezés módjainak és az utalványozási jognak megállapítását. Mennyire szükségesek voltak ezen intézkedések, már három év múlva mutatkozott, amikor az akkori soproni ipar- és kereskedelmi bank csődbe jutott és az érdekelt egyház kerületi pénztárak tőkéiknek csak 33u/0-át, majd újabb l4°/0-át szerezhették vissza. A gyámoldánál is egyik pótszabály a másikat követte. Közben az alapítványok rendeztettek részletes kimutatások alapján. Ezt követte 1872-ben a képezde föntartására megszavazott összeg kivetése, majd megalakult a tanári nyugdíj-intézet, a gyámoldához való viszonyt is megállapító alapszabályokkal. Éveken átfolyt a pénztárankintelkülönített, de most összesített járulékok uj kulcs szerint való kivetésének nagy munkája. Ezeken kívül a számvevő egvpiaga végezte a főkönyvi nyilvántartást, a költség vetés-készítést és a folyó ügyeket, pedig ezen és az előbb említett munkálatok pusztán külső terjedelmükre nézve is igen tekintélyesek. Az egyházkerületi közgyűlés a felszaporodott munkára való tekintetből 1882-ben egy alszámvevő és egy írnok alkalmazását engedélyezte, akik legalább a fizikai munka egyrészét átvehették s akikre — a régi munkához folyton uj járulván — valóban nagy szükség volt. Az alapítványok tömeges kezelésének keresztülvitele után a tolna— baranya—somogyi egyházmegyének 1876 előtti hátralékai rendeztettek, évekre visszamenő kimutatások alapján. Régi források vagy egészen kiapadtak, vagy tetemesen kisebb jövedelmet szolgáltattak, ami annál aggasztóbb volt, mert a szükségletek meg rohamosan emelkedtek. Mikor 1883-ban a kamatlábat 6°/u-ra kellett leszállítani, mikor a házassági felmentvényi dijakból eddig befolyt jövedelem megszűnt,' ugyanekkor a zsinatnak költségei vártak fedezetre. A rendszabályokat készítő bizottság munkájából a számvevő kivette a maga nagy részét s ezenkívül keresnie kellett a bizottság költségeinek fedezetét! 1896 óta pedig általában minden egyházkerületi megbízottnak útiköltsége és napidija az egyházkerületi közpénztárból jár. A főgimnáziumi államsegély ügyében készült fölterjesztések, tervezetek után a szerződés alapján következett a liczeumi építkezés, majd az országos
