Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1906
124 e. e. c. gyámintézeti gyűlés feladata lesz őt méltón ünnepelni és más lapra tartozik politikai és irodalmi működésének méltatása, de elmaradhatatlan, és kötelességünk is, hogy jegyzőkönyveink elévülhetetlen érdemeit lapjaira jegyezze, elhunyta feletti fájdalmának kifejezést adjon s áldást rebegjen emlékére. A csapás ritkán jön egyedül, mi dunántúliak érezzük leginkább, hogy az e. e. e. gyámintézet bánata világi elnökének elvesztése után néhány hétre csak fokozódott, midőn egyházi elnökét is megrendítő, pótolhatatlan veszteség érte áldottlelkü nejének elhunytában. Fel kell itt említenem, nemcsak azért, mert kerületünk püspökének fájdalmában osztozunk, hanem azért, mert a megboldogultnak ugyanaz volt a czélja, ugyanazok voltak eszközei, ugyanaz volt működésének tere, mint a gyámintézetnek: segíteni a szerencsétleneken, gyámolitani az erőtleneket s vigasztalni a szenvedőket. Sokan, sokat vesztettek ő benne. Hogy ki vesztett legtöbbet? ki mondhatta el magáról: „Én reám fordultának a rettegések, melyek mint a szél úgy üldözik az én lelkemet és az én életem mint a felhő elmúlik“ (Jób XXX. 15.) — mindegyikünk tudja: ő az, kitől két héttel előbb hallottam : az én napom leáldozott, életem csak egy csillagtalan éjszaka. Ezsaiás prófétának ide vonatkozó szavait mi vigaszképen ő reá csak folytathatjuk : „Nem lészen többé neked a nap nappali világosságod és a holdnak fénye nem világosit meg téged, hanem az Ur leszen neked örökké való világosságod és a te Istened a te dicsőséged ... és a te keserűségednek napjainak vége szakad“. (Ezsaiás LX. 19.) A gyámintézet szükebb körén kívül esik, de a messze távol ködéből átcsillámlik egy fénysugár, melynek rezgésének jegyzőkönyvünk lapjairól is visszatükröződnie kell. Három század, különösen első felének vérzivatara vonult el felettünk az időtől fogva, midőn Bocskay István a vallási és politikai szabadságért fegyvert fogott s azt a bécsi békekötésben részünkre biztositotta stb. Az ő szelleme munkálkodjék mi bennünk is, mert Bocskay fellépéséből is megtanulhatjuk, hogy a protestantizmus nemcsak a felvilágosultságnak zászlóvivője, hanem az állam egyik leghatalmasabb fentartója. A protestantizmus erejét a gyámintézetből is meriti, igyekezzünk azt gyarapítani, erősíteni. „Az imádság a paradicsomnak csak fele útjára vezet, a hithűség már az ajtón kopogtat, de csak a szeretet művei tárják azt fel.“ (Rückert.) Arany szavak ezek, melyek bár mindegyikünk szeme előtt ragyognának. Ezen óhajtással nyitom meg jelen gyámintézeti gyűlésünket. Indítványoztatok, hogy világi elnök urnák ezen mindnyájunk érzelmét kifejező megnyitója a jegyzőkönyvbe szó szerint felvétessék és neki jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. Határozatilag kimondatott. 2. Előadatott egyházi elnök ur következő évi jelentése : Mélyen tisztelt Közgyűlés! A mai nap bibliai jeligéjével kezdem meg elnöki jelentésemet ezúttal is. „Ez az Ur, akit vártunk, örüljünk és örvendezzünk az Ö szabaditásában“ —
