Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901-1907
1906
bajom mindeddig meg nem szűnt, sőt hosszabb időre terjedő pihenést igényel, magam és családom, de egyúttal a vezetésemre bízott intézet érdekében álló kötelességemnek ismerem tanári és igazgatói állásomról való lemondásomat a főtiszt, főiskolai nagybizottságnak ezennel tiszteletteljesen bejelenteni. Midőn ezt teszem, nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetemnek kifejezést ne adjak azon jóindulatért és hathatós támogatásért, melyben a főtiszt, és mélt. elnökség s a mélyen tisztelt főiskolai nagybizottság hivataloskodásom egész ideje, de főképen azon 23 év alatt részesített, melyet az intézet falai között igazgatói minőségben eltölteni szerencsés voltam. Jól tudom, hogy gyenge vállaim nem bírták volna meg a hivatalommal járó elég súlyos terheket, ha a jó Isten megsegítő kegyelmén kívül atyai gondjaiban nem részesít a inéit, elnökség, a mélyen tisztelt főisk. nagybizottság, a főtiszt, egyházkerület. Fogadják e buzdító és serkentő támogatásért s szeretettel teljes gyámolitásért igaz szívből eredő mély hálámat. Az egyházi hatóságaim részéről mindenkor tapasztalt kegyes jóindulat az az egyik drága emlék, amit az intézet falai közül magammal viszek. A másik a kötelesség teljesítésének édes gyümölcse : a nyugodt lelkiismeret. Nem a kérkedés mondatja ki velem e szót, mert hisz tudom, hogy vajmi csekély az, amit tettem, vajmi kevés az én érdemem ; de kimondatja velem az a megnyugtató tudat, hogy a gondjaimra bízott intézet magyar prot. jellegű czélját és rendeltetését soha szem elöl nem tévesztettem ; amit tettem, legjobb meggyőződésem szerint a legjobb szándékkal tettem s cselekedeteimet semmi más nem vezérelte, mint intézetünk érdeke, egyházam s iskolaügyünk lelkes szeretete. Elismerést, dicsőséget a magam részére soha nem kerestem. Az Ur szolgájának tekintettem magamat, az Ö dicsőségén munkáltam. Magam részére csak egyet kértem Tőle: a lelki megnyugvást. Ezt megadta. Áldassék érte az Ö szent neve ! Miután nyugdijam folyósítását szept. 1 -re kértem a nagym. vallás- és közokt. minisztériumtól s miután kérelmem teljesítésének semmi törvényes akadálya nincs, kegyeskedjék a főtiszt, főisk. nagybizottság a jelzett napot hivataloskodásom határnapjául tekinteni s kegyeskedjék intézkedni, hogy hivatalomat a szokott módon a főtiszt, főisk. nagybizottság kezébe visszahelyezhessem. A kegyelem Istene áldja meg azt az intézetet, melynek szolgálatában életem java részét töltöttem, áldja meg fennkölt lelkű vezető, felügyelő és fenntartó hatóságait, áldja meg ügybuzgó s lelkes tanítóit s tanulóit!“ Ezzel a lemondó levéllel kapcsolatban olvastatott a vallás- és közokt. m. kir. minisztériumnak 1905 julius 25-én 59.185. sz. a. kelt leirata, mely szerint a minisztérium Kapi Gyula igazgatónak nyugdíjba menését elfogadván, részére f. évi szept. 1-től kezdve a nyugdijat 5500 korona összegben engedélyezte és utalványozta. A főisk. nagybizottság őszinte részvéttel értesül Kapi Gyula tanitóképzőintézeti igazgatónak megrendült egészségi állapotáról, ami őt hivataláról való lemondásra indította. De elismeri egyúttal ennek a sajnálatos körülménynek kényszerítő erejét is és ennélfogva, miután a nyugdíjaztatási ügyet kedvezően
