Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1895-1900

1900

5

mindnyájan meghajlunk, mely őt nagyjaink legnagyobbjai közé iktatja — először van alkalmam a kerületi felügyelői székben közgyűlésünkön elnökölni, nem mulaszthatom el, hogy a megváltozott viszonyokra pár szóval ne hivatkozzam.

Ahhoz már hozzá szokhattunk, hogy a protestantizmus ellen amióta csak a mindenható Isten fegyelméből létrejött, fent áll, folyton támadó állást foglalt el az a hatalom, amelynek az emberiség felvilágosítása, — a protestantizmus egyik alapelve — továbbá a szabadkutatás szelleme, mindig kedve és érdeke ellen volt, mert uralmát gyengítette.

Ez a tényállás mindnyájunk előtt ismeretes történelmi igazság !

Ha egyháztörténetünk lapjait olvasgatjuk, igen sötét pontokra akadunk, melyekkel azonban jelenleg nem szándékozom foglalkozni. Hanem egyenesen arra térek, hogy a közel múltban megalkotott — viszonyainkhoz mérten talán túlszabadelvü — egyházpolitikai törvények, melyekhez mi minden utógondolat nélkül, szívesen hozzájárultunk és azokat az országgyűlés mindkét házában győzelemre segítettük, reánk nézve minő kedvezőtlen állapotokat idéztek elő.

Azt sem akarom elemlegetni, amit a statisztika csalhatatlan számokkal kimutat, hogy t. i. híveink minő arányban fogynak ? De miután mi most már ezen állapoton csak úgy tudunk segíteni, ha mindnyájan a légé berebben őrt állunk s e mellett kötelességeinket a legszigoruabban, a legnagyobb tapintattal teljesítjük ; ennélfogva, az erre való serkentést és hitbuzgóságunk fokozását hiszem az egyedüli czélravezető gyógyszernek.

A folytonos panaszkodás — véleményem szerint — a kérdés megoldását nem segíti elő, csak annak ébrentartását eszközli, sőt elmérgesítését is.

Nekünk sokkal előnyösebb, ha a törvény oltalmát veszszük igénybe, s ha netán valamelyik közeg törvényellenes cselekedetet követ el, azt illetékes helyen egyszerűen feljelentjük.

Egyáltalán áldatlan állapotnak, sőt nemzetünk léteiére nagyon veszélyesnek tartom a vallásfelekezetek közti egyenetlenkedést, amely e mellett még a magyar nemzeti állam kiépítését is lehetetlenné teszi. Erre pedig nekünk, ha magyarok akarunk maradni, okvetlen szükségünk van.

Azért azt vélem, hogy e gyűlölködés lábrakapását nekünk protestánsoknak — mint jó hazafiaknak — első sorban kötelességünk megakadályozni, embertársaink iránt felebaráti szeretetet s türelmet gyakorolni.

Hisz ezzel mindnyájan szeretett hazánk érdekét szolgáljuk.

Egy erős haza viszont a protestáns szabadságnak nyújt hathatós védelmet, mig egy felekezeti érdekek előtérbe tolása által is meggyengitett ország, állami kötelezettségeinek sem képes megfelelni, hanem a benne élő nemzetiségek, vallások szerint, szétbomlik. Az ilyen érdekkörökre szakgatott ország