Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1895-1900
1897
— 11 — falui 118 írttal, a bakony m.-szombathelyi 100 írttal, a vásáros-falui 71 írttal, a buglóczi 107 írttal, a káldi pótlólag 100 írttal (már előbb 72 írttal), a kisbabóthi 83 írttal, a nemes- és pórmagasi 69 írttá'. A nm. vall. és kö/.okt, ministerium a kellőképpen felszerelt, indokolt kérvényeket mind figyelembe vette s a kért segélyt a tauitói javadalomnak a törvéuy értelmében kiegészítésére miudenik esetben kiutalványozta. 26. A fent jelzett törvényben meghatázozott ötödéves tanitófizetési korpótlék mikéuti fedezését illetőleg nyilatkozatra hívtam fel az egyházközségeket. Az egyházmegyékből beérkezett jelentések szerint Sopron, Győr, Kőszeg, Rohoucz, Lébeny, Muraszombat és Edeháza magukra vállalták a tanitófizetési korpótlék terhét; az egyházkerület többi gyülekezetei mind igénybe veszik e czélra a törvényben biztosított államsegélyt. 27. A folyó év tavaszán a tolna- baranya- somogyi egyházmegyében végeztem egyházlátogatást. Meglátogattam a bonyhádi, majosi, izményi, mucsfai, mekényesi, ráczkozári, apáthi, hidasdi, csikostöttési, pécsi, magyarbolyi, kácsfalui, döröcskei, tabi, bábouyi, nagyszokolyi anya- és az alsónánai, kaposszekcsői, ráczborjádi, ivándárdai, bolmányi, szilli és tamási leányegyházközségeket. A legtöbb községben úgy a magáuházak, mint az egyházi épületek, különösen a szép, boltíves templomok világosan tanúsítják, hogy a múlt időben a lakosság jólétnek örvendett. Jelenleg azonban már a súlyos elemi csapáskéut elterjedt fillokszera a szőlők letárolásával tönkre tette a nép főjövödelmi forrását. így a kedvező anyagi helyzetet szorult viszonyok váltották fel. A lakosok anyagi erejének hanyatlása mind jobban érezhető lesz a gyülekezeti háztartás vezetésénél is annál inkább, minthogy az elmúlt jobb időkben a hívek nem gondoskodtak eléggé a jövőről, nem gyűjtöttek gyülekezeti alaptőkéket, melyeknek jövedelme most segélyforrásul állhatna rendelkezésre az egyház szükségleteinek fedezésénél. Az erkölcsi élet általán véve megnyugtató. A nép munkaszerető, a másfelekezetii lakosokkal békés egyetértésben él, az állam törvényeit tiszteli. A templomlátogatás élénk, de nem elég erős az Isten dicsőítésére hozott áldozatokban, szent czélok felkarolásában is nyilatkozó élőbit. A gyülekezetek legnagyobb részénél eddig azon régi szokás uralkodott, hogy a tagok közvetlen a lelkésznek s tanítónak kezeihez fizették le az ezek évdijából reájuk eső tartozást. Ezen eljárás egyenesen a zsinati törvények — 235. §. — határozatába ütközik, és végeredményében az egyház érdekeire kedvezőtlen befolyást gyakorol. Ennek nyomán ugyanis a hívők könnyen tért engednek azon meggyőződésnek, hogy ha a lelkészi és tanítói illetéket megvitték: ezzel egyházi kötelességüknek eleget tettek. Másrészről, ha bármi okból a lelkészszel, tanitóval ellenkezésbe jönnek : a gyarlóság hamar azon kísérteibe hozhatja őket, hogy bosszúból szüntessék be ezek fizetését s térjenek ki a gyülekezet köréből.
