Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1895-1900
1895
27 attól, hogy e szóval disszonáns, zavaró hang vegyüljön a hozsánnák ünnepi összhangjába. Sót megvagyok győződve arról, hogy a Főtisztelendőségedhez intézett üdvözlő szó, azon közmivelődési intézetek képviselői részéről, melyek egyházkerületünk örömhangulatában, a közvetlen érdeklődés s a közvetlen érdekeltség melegével osztoznak, kiegészítő, méltó vég akkordjává leszen a lelkesedés, az üröm nyilvánítások ez ünnepi harmóniájának. Hisz egyház és iskola, evangeliomi egyházunk felfogása szerint — ikertestvérek, egy anyának, azon dicső szellemnek szülöttei, melynek egyedüli czélja : az igazság kutatása, a végetlennek, a végesben, a múl katlannak, a múl óban való megismertetése, a szép és nemesért lángoló lelkesedés ébresztése, s az emberiség örök eszményi javai iránt való hő szeretet élesztése által, megvalósítani azt az ideált, melynek megtestesülését anyaszentegyházunk isteni alapítójában, hitünk tövis-koronás fejedelmében bámulva szemléljük, tisztelve imádjuk. Egyház és iskola, hit és tudomány, mint a fény és meleg a természet világában, egymást feltételezik, egymást kiegészítik, egymásra különösen hatnak. A történelem géniuszának gyengéd ujj ai szőtték a kapcsot, mely a szellem-világ e két hatalmasságát egymáshoz fűzi. A tudomány és művészet fellendülésének úgy nevezett renaissançe-kora, volt a tizenhatodik század nagy vallási reform-mozgalmának hajnala s viszont a reformatio volt a napjainkban annyira megizmosodott tudománynak, s a minden téren polgári jogot követelő demokratikus eszmének természetes bölcsője ! S ha e szövetség, e két hatalmasság közt létesült szolidaritás tekintetében újabb időben aggályok jutottak kifejezésre, s egyesek a viszonyok rohamos fejlődése árjában itt-ott felszínre került jelenségekből biztos következtetést vélnek vonhatni, azon kötelék me g lazulásár a, .mely a közművelődés e két hathatós tényezőjét egymáshoz kapcsolja: én az aggályokat nem osztom, s hiszem remélem, úgy vallásos hitem, m i n t t u d o m á n y o s m e g g y ö z ő d é s e m teljesen megnyugtat az iránt, hogy a jövő e setét jóslatot nem fogja igazolni. Csak az esetben igazolná a jövő; ha — mitől Isten óvjon ! — az egyház megfeledkezhetnék valaha arról, hogy értelmi fel világosul tság nélkül nincs valódi evangeliomszerü vallásosság, s ha az iskola valaha szem elől tevészthetné végczélját, nevelni, emberré, vallásos, hazafias emberré, egyháza, nemzete szent érdekeit hi ven szolgáló emberré nevelni az ifjút.
