Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1890-1894
1891
A Győr s z. kir. városi gyülekezet részéről: Isó Vincze lelkész, dr. Beliczay Elek, Szendrői Sándor, Kis Sándor, Németh Elek, Pálmay Lajos segédlelkész. A Kőszeg s z. kir. városi gyülekezet részéről: Mihaelis Izidor lelkész, Kiss János szombathelyi lelkész. A Révkomárom sz. kir. városi gyülekezet részéről: Kemény Károly lelkész. A Ruszt sz. kir. városi gyülekezet részéről: Konrad Lajos felügyelő. A soproni lyceum részéről: Poszvék Sándor igazgató, Bancsó Antal theol. dékán, Fejér Lajos, Arndt János, tanárok. A soproni tanitóképző-intézet részéről: Scheffer Károly tanár. A felső-lövői tanintézetek részéről: Ebenspanger János igazgató. A bonyhádi algymnasium részéről: Gyalog István igazgató. Mely alkalommal : A templomban a gyámintézeti isteni tiszteleten Gyurátz Ferencz lelkész oltári imát, Laucsek Jónás esperes pedig hatásteljes egyházi beszédet tartott Jelenések III. rész 1—2-ilc verseiben olvasható alapigék nyomán ezen tárgy felett: „Szól a lélek a gyámintézetben“! intőszava hozzánk szintén ez : I. Vigyázz és erősítsd meg azokat a kik megmaradtak, II. Azokat a kik halandó félben vágynak. 1. Az istenitisztelet végeztével ’/, órai szünet után mélt. szentmártoni Radó Kálmán egyházkerületi felügyelő ur a közel és távol vidékről megjelenteket, s főtiszt, püspök urat a következő beszéddel üdvözli : „M élyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés! Üdvözlöm a megjelent küldötteit az egyházmegyéknek, üdvözlöm hitrokonaiknak bizalmából egyházi állást elfoglalt tiszttársainkat. Őszinte örömömnek adok kifejezést, hogy ily szép számmal tisztelhetem az elnökség nevében egyházkerületünk buzgó munkásait, megnyugtató rám nézve ily nagy számban megjelenésük. Meggyőződésem, főtiszt, egyházkerület, hogy ámbár hazánknak voltak súlyosabb, terhesebb, szomorúbb évei, tényeiben talán jelentőségteljesebbek 100 év óta nem voltak mint lesznek azok az évek, melyek előtt közvetlenül állunk. Itt az ideje, mélyen t. egyházkerület, hogy minden protestáns és evang. hitrokon megértse a 100 évvel ezelőtti felszabadulásnak jelentőségét és a hitbuzgó ősök küzdelmét. Kell, nézetem szerint, hogy ma, 100 év után, midőn ünnepet fogunk ülni és zsinatunkon törvényt alkotni, minden protestáns ember felrázassék a közönyből és mindegyikünk hite egyházi szervezetünk, vallásunk alapján erősödjék.
