Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880-1889

1887

6

kéri egyúttal főispán urat, hálás, hódoló tisztelete kifejezésének a legmagasb trónig közbenjáróig eljuttatására.

Ezután szót emelt Platniczai és tótprónai Prónay Dezső báró ur, a magyarhoni ev. egyetemes egyház felügyelője. Jelezve azon kapcsot, mely hazánkban a prot. egyházkerületeket és gyülekezeteket összefűzi, hivatásszerűen az egyetemes ev. egyház nevében is üdvözli püspök urat. Rajzolva a lelkészi hivatal terheit és nagy feladatát: kifejezést ád azon meggyőződésének, hogy a ki ezekkel sikeresen megküzd: az valóban méltó egyetemes egyházunk hálájára s elismerésére. Kiemeli püspök ur hosszú évtizedekre kiterjedő munkásságának üdvös voltát, melynek alapja egyéniségének sajátságos varázsában keresendő, s mely visszatükröződik arczán, egész megjelenésén, úgy hogy szava mindenkor őszinte szó, kijelentése átérzett igazság.

Főtisztelendő püspök ur válaszában reá utal azon indokra, mely benne az összetartozás érzetét az egyetemes egyházzal és a gyülekezetekkel folyton éleszté. Ezen ok az egyetemes gyűléseknek 1839 óta rendszeres látogatása volt. Ebből merített erőt, lelkesedést a küzdelemre az egyházi téren. Kegyelettel tekint vissza azon évtizedre, melyben az üdvözlő báró Úrral, mint a dunántúli egyházkerület felügyelőjével szerencsés volt az elnökség gondjait megoszthatni, s most mint egyetemes felügyelőnek részvétéért az ünnepélyen köszönetét nyilvánítja.

Káldy Gyula egyházkerületi felügyelő ur, üdvözlő beszédében azon igazságra emlékeztet, hogy nálunk az egyházi élet mezején a munkásságnak „nincs egyéb jutalma, mint hitfeleink elismerése, de ez ép azért nagybecsű, mert sem kegyből, sem pénzért nem osztogatják, azt csak a közbecsülés adja meg.“ Jubiláló püspök ur iránt méltán nyilatkozik e megtisztelő elismerés, mert az egyházi téren ötven évre terjedő fáradalom mutatja benne az evangéliumnak s a közügyeknek önfeláldozó harczosát. Az egyházkerület egy emlékkel is tolmácsolja tiszteletét. Ezen emlék nem fénylő érez, drága kő, hanem az, a mi ezeknél fényesebb, ragyogóbb, mert „a szellem fényével bevilágítja a tudatlanság sötétségét, felderíti a vakhit homályát; ez a mi szent könyvünk: a biblia. — Ezt nyújtja át azon közóhaj kíséretében : engedje a mindenható, „hogy ép testtel és ép lélekkel még soká szolgálhassa az Urnák oltárát, prot. egyházunkat s a magyar hazát.“

Főtisztelendő püspök ur meghatottan fogadja az