Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880-1889
1880
17 terjesztendő emlékratot készítsen. Noha ezen törvényjavaslat a napi rendről levétetett, szolgáljon ez intésül, hogy középtanodáinkat továbbra is a kor követelményei szerinti színvonalra felemelni törekedjünk. III. pontja szerint a soproni főtanodát és tanitó-képezdét a téli és nyári vizsgák alkalmával meglátogatta. A theologiai, képezdei és érettségi vizsgákon mindvégig jelen volt. Minthogy a tanitó-képezdei vizsgák az iskolai nagybizottmányi g-yülés után közvetlen tartattak, a tanképesitö vizsgákon mélt. felügyelő ur és Káldy Gyula kér. v. főjegyző is jelenvoltak, sőt e vizsgákat rövid időre a nmlt. vallás- és közoktatási miniszter ur is jelenlétével szerencséltette. IV. pontja szerint az iskolai nagybizottmányi gyűlést jun. 23-án mélt. kér. felügyelő úrral együttesen vezette, a fentebbi pontokban foglaltak helyeslő és örvendetes tudomásul szolgálnak. V. Kegyeletes érzéssel emlékezik meg halottainkról is, különösen f. év junius 14-én elhunyt Berzsenyi Miklós volt kerületi felügyelőnkről. Mert egyike volt ő azon vezérembereinknek, kik vallásbuzgó és áldásos működésűknek maradandó emlékét hagyják hátra maguk után. Az elhunyt jeles férfiú első sorban a ns-dömölki gyülekezet körében, mint annak buzgó tagja és felügyelője tüntette ki nemes tulajdonait, különösen pedig a vezérségre hivatottságát, melyet a közelismerés méltányolva, csakhamar a kemenesaljai egyházmeg'ye tisztelte meg a felügyelői hivatallal, •— mig végre egyházkerületünk karolta öt fel s 18G9 nagy szavazat-többséggel felügyelőjévé választotta. Négy éven át osztotta meg vele a dicsőült a kerületi kormányzat terheit azzal a higgadtsággal, szerénységgel, bölcs belátással, ügyes tapintattal és buzgósággal, mely tulajdonok Berzsenyi Miklósnak kiváló jellemvonásai közé tartoztak. Érdemei az egyház körül nein a hivatalok hosszabb ideig való viselésében állottak, hanem azon vallásos, benső és folytonos érdeklődésben, melyet, sokoldalú hivatala és elfoglaltsága mellett is, egyházi és iskolai közügyeink iránt mindenkor és mindenütt egész életén át tanúsított, ahol arra csak alkalom nyílt. Ott a megyei gyűléseken sem szűnt meg Ő egyházához hű lenni, mely hűségének örökre hangosan szóló bizonyítéka azon 3000 frtnyi alapítvány, melyet a taniigyet lelkesen pártoló Vasmeg-yétől, annak nemesi pénztárából két tanitó-képezdénk javára a szegényebb sorsú tanitónövendékek gyámolítására szerencsés volt kieszközölhetni, s mennyire szivén viselte ezen segélyezési ügyet, bebizonyitá az által, hogy midőn ezen alap előre nem láthatott körülmények miatt veszélyeztetve lön, a hiányt nem késett sajátjából pótolni. Mily lelkes pártolója volt a tanügynek, mutatja továbbá azon kettős áldozat, melyet a népnevelés oltárára tőn akkor, mikor felügyelői hivatalától megvált, 1000 frtnyi alapítványt tevén a tanitó-képezdei tanárok fizetésének, és ugyanannyit a tanári nyugdíjalapnak gyarapítására, tehát két oly nemes czélra, melyre a közönség 2
